"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Oborni Teréz: Erdély kiváltságos rendjei és népei a fejedelemség korában
11 Erdély kiváltságos rendjei és népei a fejedelemség korában tóság alá. 1622-ben, a nikolsburgi békében Bethlen Gábor szintén élete időtartamára szerezte meg Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, Borsod, Abaúj és Zemplén vármegyéket, amelyeket 1630-ban csatoltak vissza Magyarországhoz. Az 1645. évi linzi békében I. Rákóczi György ismét Erdélyhez kapcsolta az előbbi hét vármegyét, hasonló feltételekkel és azzal a kiegészítéssel, hogy Szabolcsot és Szatmárt halála után fia is megtarthatja. Ily módon a fejedelem 1648-ban bekövetkezett halála után csak öt vármegye került vissza Magyarországhoz, az említett kettő azonban 1660-ig gyarapította a fejedelemség területét. Az Erdélyi Fejedelemség rendjei - az uniók Az Erdélyi Fejedelemség államát alkotó rendi nemzetek: a magyarok (natio Hungarica), székelyek (natio Siculica), szászok (natio Saxonica) a 16-17. században is mindvégig eltökélten ragaszkodtak saját korábbi jogrendjükhöz, privilégiumaikhoz. A rendek Mohács előttről datálódó uniójának fenntartása, illetve a közös érdekek alapján abban megfogalmazódó egységre törekvés a fejedelemség korában is az erdélyi államszervezet egyik alapvető kérdése volt. Ezek az uniók középkori szövetségkötésekre vezethetők vissza. Jól ismert a kápolnai unio fraterna (1437), majd a medgyesi unió (1459) vagy az 1506. évi segesvári unió. 2 A rendi nemzetek a fejedelemség korában is időről-időre megújították az egymás közötti szövetséget, azaz az uniókat, amelynek fogalma a 17 századra átalakult. Az 1613:VII. te., majd Bethlen halála után 1630:1. te. is megújította a rendek közötti uniót, de ez ekkor már kiterjedtebb értelmet kapott. Ezekben a törvénycikkekben már nem csupán azt kívánták meg, hogy a rendek összehangolt véleményre jussanak a közrend megvédelmezése valamint az ország közügyéit illetően, és hogy két nemzet döntése a harmadikra nézve is kötelező legyen, hanem arra is vonatkoztak, hogy a rendek garantálják egymás jogainak megtartását és érvényesítését. Az erdélyi törvénycikkek első nagy összegzése, az Approbatae Constitutiones (1653) részletesen megfogalmazta, mit is értenek az unió alatt: „a négy recepta religiónak szabados exerci- tiuma [gyakorlása] legyen; három nemzetből állván az ország (és azok constitutiói megtartatván), ha valamelyik nemzetnek szabadságában, immunitásiban, privilégiumiban szokott és régen bévött rendtartásiban bántódása lenne, requirálván felőle a két nemzetséget, tartozzanak hitek és kötelességek szerént ország gyűlésének előtte is de facto megtalálni a fejedelmet és tanácsit, a panaszolkodó nemzetségnek megbántódása felől; sőt minden úton és módon a három nemzetség egymásnak oltalommal, segítséggel tartozzék lenni, méltó panaszolkodá- sukra."3 Az uniókat megújító törvénycikkek ily módon a 17. század közepére alaptörvénnyé, az alkotmányosság sarokköveivé váltak. A rendek általában új fejedelem trónra kerülésekor újították meg ezeket a szövetségeket/uniókat, amelyekre a fő tisztségviselőknek, sőt olykor az alacsonyabb rangúaknak is ún. uniós esküt kellett tenni. Ez lényegileg megegyezett az alkotmányra tett esküvel. A fejedelemségkori Erdélyben a rendek ragaszkodása privilégiumaikhoz, a középkori társadalmi struktúra túlélését vonta maga után. A fejedelemség állami egységének megtartásához ugyanis mindenkor szükség volt a rendek támogatására, és azt csak akkor szerezhette meg a fejedelmi hatalom, ha a rendek privilégiumait kisebb-nagyobb részben biztosította. 2 Teutsch, Friedrich: Die „Unionen" der drei ständischen „Nationen" in Siebenbürgen bis 1542. Archives des Vereins für Siebenbiirgische Landeskunde. XII. 1874. 99-102.; Lásd még: Oborni Teréz: Tartományból ország: erdélyi változások a 16. század első felében. Közép-Európa harca a török ellen a 16. század első felében. Szerk. Zombori István. Bp„ 2004. 165-178. 3 Approbatae Constitutiones Pars 111. Tit. I. Erdély Országának Három Könyvekre osztatott Törvényes Könyve. Ko- lozsváratt, 1815. 77.
