"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Bethlen Gábor
Bethlen Gábor 9 ítéltette őt az országgyűléssel, így Bethlen ismételten az Oszmán Birodalomba menekült. I. Ahmednél elérte, hogy a szultán elrendelte az egyre inkább Habsburgokhoz közeledő Báthory lemondatását. Helyére a szultán Bethlent jelölte a fejedelmi trónra. 1613 őszén komoly oszmán és román katonai támogatással tért haza Erdélybe, ahol a Szkender pasa által Kolozsvárra összehívott fejedelemválasztó országgyűlésen október 23-án „féltekben libere eligálták" - féltükben szabadon megválasztották. A Báthory Zsigmond uralma óta kisebb megszakításokkal tartó „romlás, pusztulás, kegyetlenség és törvénytelenség" időszaka után erős kézzel és ügyes taktikával látott hozzá országa újjászervezéséhez. Miután ő maga nem tartozott a magyarországi nagybirtokosok közé, mint a több erdélyi fejedelem, ezért az erdélyi állam bevételeinek növelésére törekedett. Kiszélesítette az adózók körét, jóllehet a nemesek megadóztatása nem valósult meg. A fejedelmi birtokok visszaszerzésében azonban eredményes volt. A taksás városok - miután állami céhpolitikával elérte, hogy megfelelő bevételekhez jussanak- adóik révén egyre komolyabb bevételi forrást jelentettek. Porta, székely és hajdú összeírásokat rendelt el, hogy országa adófizető-képességét és a hadra fogható népesség számát jobban felmérhessék. A szászokkal korrekt viszony kialakítására törekedett, de az iparban játszott vezető szerepüket igyekezett ellensúlyozni. Bethlen külpolitikai sikereit jelzi, hogy hátországa biztosítása végett a román fejedelemségek vazallusként kénytelenek voltak hűségesküt tenni neki és meghatározott adót fizettek. A vallási türelem jegyében a bevett vallásokon túl újabb felekezet telepedhetett meg Erdélyben. Magyar és román Biblia fordítás készült támogatásával. Iskola-, könyvtár- és nyomdaalapítással, tudósok, művészek pártfogolásával és személyes példájával kibontakoztatta az erdélyi reneszánszot. Sikeres diplomáciával elérte, hogy 1615-ben a Habsburg-udvar is - látszólag - elfogadta hatalomra kerülését. Az 1618-ban kirobbant harmincéves háborúban a Habsburgok elleni szövetségben vett részt. Első magyarországi hadjárata következményeként 1620. január 8-án Pozsonyban Magyarország fejedelmévé, augusztus 25-én Besztercebányán királyává választotta az országgyűlés. Választott királyi címéről 1622. január 6-án a nikolsburgi béke- szerződésben mondott le. A harmincéves háború második szakaszában a nyugati szövetségéhez csatlakozott, ezt erősítette második házassága is 1626-ban Brandenburgi Katalinnal. Élete utolsó három éve békés építkezéssel telt. 1629 elejétől elhatalmasodott rajta betegsége és november 15-én - Kemény János szavaival - „meghala ez nagy fejedelem, kihez hasonló magyar Mátyás királytól fogva és István királyon kívül nem hallatott, nem is remélhetni". Jí » Bethlen Gábor levele Sopronhoz, csapatainak a városba rendeléséről Pozsony, 1619. december 23. (> 82. tétel)
