Hargitainé Báczy Orsolya: Az országos községi törzskönyvbizottság iratai : Betűrendes mutató (Budapest, 1979)

azt is, hogy a helységek külterületén fekvő lakott helyek és dűlőnevek közül csak a fontosabbak összegyűjtésére fognak vállalkozni. A hivatalos névmegállapitás ugy történt, hogy a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai a beérkező adatokat a köz ségi ivre rávezették. Ezek helységenként tartalmazták a régi nevet /ha több volt, valamennyi név szerepelt/, valamint a külterületi lakott helyekét is. Az adatlapokat ezután kiküldték a vármegyékhez, ahol a hiányzó adatokat úgyszintén rávezették és javaslatot tettek az uj névre is. Az igy elkészült ivet visszaküldték a Bizottságnak. Most a Bizottság tagjai kapták meg a lapokat, hogy megtehessék javaslataikat, majd az Országos Levéltár véleménye következett. Amikor igy egy-egy vármegye valamennyi helységének adatgyűjtése teljesen elkészült, összeült.a Törzskönyvbizottság, hogy. a vélemények mérlegelése után közös álláspontot alakitson ki. A Bizottság által az ülésen meghatározott névvel az ivek újra a törvényhatóságokhoz kerültek, hogy ott megtárgyalják és 90 napon belül vagy a Bizottság véleményét elfogadva vagy uj javaslattal élve. visszaküldjék. A fellebbező helységek nevének megállapítását újra tárgyalták, majd a végleges helynevet felterjesztették a Belügyminisztériumba, hogy a miniszter által jóváhagyott helyneveket a hivatalos lapokban és külön füzetekben közzé tehessék. A névmegállapitások az 1899. február 26-i határozatnak megfelelően Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyével kezdték, majd a rendezett tanácsú városok és Máramaros vármegye helységei kerültek a Törzskönyvbizottság elé. Ezután Békés, Hajdú, JászNagykun-Szolnok, Csongrád, Heves, továbbá Kolozs és TordaAranyos vármegye került sorra. Ebben az évben a Bizottság munkájában nemcsak személyi, hanem módszertani változások is történtek. A Törzskönyvbizottság kezdetben ugy tervezte - és igy is fogott hozzá a munkához -, hogy egy-egy vármegye összes helynevét betűrend