Dávid Zoltán: Az első magyar nyelvű leíró statisztika 1736-1739 (Budapest, 1980)

Bevezető

1, A magyar statisztikatörténet egyik fontos, időben messze visszanyúló fejezete a leiró statisztikusok munkássága* Bél Mátyástól Fényes Elekig sok fontos és hasznos mü született fáradozásuk nyomán. Hivatalos támogatás nélkül, megfelelő szervezet hiányában az ország helységeire vonatkozó hatalmas ismeretanyag Összegyűjtése sorszor emberfeletti munkát kivánt. Az állami szervek működése során a XVIII-XU. században keletkezett statisztikai nyersanyag, az országos és megyei összeírások, a számszerű adatokat tartalmazó egyéb felvételek eredményei valahol a helytartótanács vagy a kancellária iratai között húzódtak meg és csak államigazgatási feladatok megoldásához nyújtottak segédkezet. Ezek a számadatok jórészt államtitoknak számítottak és megtekintésükre, különösen pedig felhasználásukra magánszemély nem igen kaphatott engedélyt. Másrészt nem is volt szükség az adatokra egyéb szempontból, minthogy az adó összegét, a különböző szolgáltatások mértékét meghatározzák, a kormányzat tisztába jöjjön a hadsereg céljaira rendelkezésre álló férfiak számával, vagy más közigazgatási tevékenységet előmozdító ismereteket gyűjtsön. Annak igénye, hogy ezeket a számokat közzétegyék, elemezzék, más szempontból is hasznosítsák, vagy éppen tudományos célokra felhasználják - föl sem merült. A leiró statisztika és az "államisme" kialakulásakor, Conring és tanítványai úttörő müveiben sem szerepelnek számadatok, később azonban a fokozott érdeklődés és a sta tisztika rohamos fejlődése következtében egyre több és több adat tarkitja a helységek szines leírásait. /1/ E műfaj magyarországi mestere és kiváló müvelője, Fényes Elek már helységenként közli a népesség számára, nemzetiségi és vallási megoszlására vonatkozó számadatokat, amelyek a statisztika későbbi kiterebélyesedése szempontjából oly nagy fontosságú-