Dávid Zoltán: Az első magyar nyelvű leíró statisztika 1736-1739 (Budapest, 1980)

Bevezető

elbírálnunk. A XVIII. század elején alig néhány hazai geometra működéséről van tudomásunk, akiknek úttörő munkája nyomán néhány évtized alatt rohamosan átalakul az ország földrajzi képe. Mikoviny Sámuel és Bél Mátyás mellett Kovács János is e munka egyik fontos résztvevője. Együttműködésük bizonyítékául az 1728-ban Mikovinyval együtt készitett térképen kivül megemlíthetjük, hogy Bél Mátyás nagy müvének megyei térképei közül Mosón megye térképét Kovács János rajzolta meg. /15/ Ezért különös, hogy mig Bélt és Mikovinyt hazai tudománytörténetünk jól ismeri és nagyra becsüli, Kovács János neve mindezideig csaknem teljesen homályban maradt. Jelentőségét nemcsak az adja meg, hogy nagy számban fennmaradt térképei a magyar kartográfia legkorábbi alkotásai - munkái kiválóságukkal is magukra irányitják a figyelmet. Pontos, a legkisebb részleteket is föltüntető felmérés, az adatok nagy bősége, díszes kiállítás, amelyet a rózsaszín és sárga színek jellegzetes harmóniája tesz könynyen felismerhetővé, eredetien szép kézírása jellemzi ezeket a remekbeszabott térképlapokat. Hatása tanítványainak, igy az ugyancsak a legkiválóbbak közé tartozó Ballá Antalnak munkáin is kimutatható. A térképek különböző primási és kamarai birtokokat ábrázolnak, de találunk nagyobb területeket átfogó, áttekintő lapokat is. Ezek között kiemelkedik a birtokleirás négy évig tartó hatalmas vállalkozásával egyidejűleg készült térkép, amely mintegy illusztrációja, nélkülözhetetlen melléklete a leírás szövegének. /16/ Itt szemléltetően kivetítve, egybefoglalva és mindent felsorakoztatva együtt látjuk a helységeknél leirt ezernyi apró részletet, kiegészitve az ott csak sommásan szereplő megállapításokat a rajz világos,