Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Budapest, 1930)

hercegnek, több mint harmincéves nádori működésére is kiterjeszkedhetnek. Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés kormányzattörténeti hátteréről nyiltabban és bővebben szólnak irataink, mint az előző gyűlésekről ; rég fejlődő ellentétek súlyos összeütközését mutatják be. Ez országgyűlés időszakának szántuk tehát a sorozat először megjelenő kötetét ; a megelőző időkről, ugyancsak országgyűlések szerint csoportosítva és a köteteket időrendben hézag nélkül egymáshoz sorakoztatva, tervezzük közléseinket, immár a végső kifejlődés ismeretében világítván meg a nádor és a kormány szerepét az ország nagy kérdéseivel szemben. Amikor azonban közléseinket az 1642. évi országgyűlés időszakával indítjuk meg, egyúttal az a cél is vezet bennünket, hogy mielőbb köteles elégtétellel adózzunk Esterházy Miklós nádor hazafias érdemeinek, amelyeket közvéleményünknek egész arányukban ismernie és méltányolnia eddig módjában nem állott. Amit a nádor előzőleg, közpályájának régibb időszakában, sokáig talán maga sem látott világosan s amit egy évtizeden át, sikertelen kísérletezések között, magába kellett fojtania, megrázó erővel tört ki mindaz belőle mostan ; az államférfiú, a magyar ember és a nagy belső vágyaktól feszített egyéniség tragikus sorsa zajlik le előttünk ez évek írásos emlékeiben. Az iratközlést megelőző bevezetés csupán a tények és az összefüggések megállapítására szolgál ; nem végleges feldolgozás, hanem inkább a tudományos munka kísérleti stádiuma, haladva a nádor és kora mélyebb történeti megértésének és megjelenítésének végső céljai felé. Az ítéletek, amelyeket a korszakról és embereiről mégis megkockáztatunk, a történelmi erők egész szövevényének hátterére várnak még. Amikor azonban ítéletet mondtunk, az a minket s mindenkit eltöltő természetes vágy vezetett bennünket, hogy az emberi életnek akkor is oly sok tévedése és sokszor bűne között is, az eszményibb célokig való emelkedést is, ahol lehet, mindenütt örömmel felismerjük. Forrásanyagunk nagyobb részét az Esterházy hercegi levéltár (idézve : «Est. lt.») szolgáltatta, amely külön csoportosítva őrzi a nádor iratait. Mint egyes jegyzetek mutatják, már maga a nádor is átnézte és rendezgette később iratait, némelyikre téves keltezést vezetvén reá. Valószínűleg nem sokkal halála után ismét igyekeztek rendezni az anyagot, a XVIII. század derekán pedig tervszerű csoportosítás és jegyzékelés ment végbe, az iratok nagyobb részét kötetekben foglalván össze.