Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Budapest, 1930)

Iratok

provisio nelkeól az ő Főlsége hadais mindenütt utanna, de az io Isten tálam másképpen adgia eztis, teórődőm chak azon tavolis, hogy el ne szaladgion Panier, s valamint vér semet vévén minkis, difficultasinkot ne uyechuk, réghi io szokásunk szerint, kiről confidenter irvan kgk, kérem kgdet tudosechon az emberek allapotiarol confidenter engemis, mert en bizoni a' mi hadainktolis félek, hogy niugodalmat ne kezgienek ez kis faratsagh utan kivanni, az mikor harsánban kellene az dolgot foghni ; De tálam eggigeóségh ezekről énnekem ennit irnom, nem tudván ugy az otvalo combinatiokot, az mint tudnom kellene,

a s bánkódom chak azon, hogy ha valamint mégis továb mégien ez az magok keozt való vérontás es hadakozás, tandem enni halladék után vereővé ne kezdgen keosztűk, maga hasznával, az törők lenni, kiben mi volnáik elseók, s tálam cum ultima mina nostra, s ezis eggik a' kinszorongat. Az mi penigh az kgd panaszolkodasat illeti, az en panaszoltodasom ellen, en ugy irtam rola kgk, az mint értettem, s erzőtkemis, holot bizonios hogy a' Szombati tanaczban

1 semmi afféle beszéd, s annival inkab végezesűnk nem volt, hogy en mellém valaki azaránt adiungaltassék, sem az nem volt kérdésbenis, hogy azokal ő Főlsége nevevei tractalliunk mi valahanian valamit, holot még magamis nem publico, hanem privato nomine akartam chak vélek beszelleni, mivel méltósága ellenis lett volna ő Főlségének az, hogy valahány chekéli emberei ő Főlsége nevével tractaltunk volna, vagy teóbben vagy magánosan ; Mas az, tudo dologh hogy ottan insolensebekis lettek volna, s megh sem nyitottak volna magokot, s hasontalanna lett volna, seót karossá teóben vélek való beszédünk, s ezeket consideralvan, hogy a' tanaczban sem igy volt a' beszéd, s bantasara lett volna a' dologh az ő Főlsége meltoságánakis, seót giűmeólcztelenis masokal eggiűtt, vélek való tractank, egiebre nem magiarazhattam az dolgot, az kgd hozzam való gianoságánal, az ki ha ő Főlsége iavallasabol lettis az azarant vaio commissio, de kgd suggestioiabol, minthogi talám el hitte kgdis, hogi értvén dolgokat, nékem az vélek való beszédre elegedendeó dexteritasom volt, s az szegétségőt nem azért kivanta mellem adni, hogy nalok nelkől abban el ne iárhattam volna a Ez utolsó bekezdés, eddig, nincs benn a kanc. előterjesztésben. 1 A januári nagyszombati tanács.