Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Budapest, 1930)

Iratok

valamint Érdéit ne bolgatnák megh Mathe vajdával eggiűtt, immár mint adgia Isten nem tudom, de en Bornemisza által megh intettem a' fejedelmet, hogy vigiazon mind a' törőkre, s mind maga dolgaira, s hadgion békét az Holdiaban [sic!] való küldözéseknek, a' ki azis igen bizonios. Ezekre nézvénis azért serénkedgienek a' vitézek az megh vert es el futót ellenségh ellen, hogy ezekhőz képest remőllienek megh a' teóbys, s végezenek egy generális békeséget, az ki tisztősségősis es allandois légien, mert feleivel s alattavaloival hadakozni embernek, teób molestiak es sokrendbeli akadekok kőzőt unalmasis, kinek bizoni hamar végeis lesz immár, chak tudgianak elni mostani victoriaiokal, mert vayki rútnak látta ezt ez az mostani világh, hogy ő Főlsége giülésre menvén Ratisbonaban, ez az vakmereó lator chak nem mint egy megh szállotta eó Főlséget, kire bizoni sok szemis nézet, s ha dolgában eleo mehetőt volna Panier, s kesz lett volna az mi roszunk is hozza, annit értettem a' dologban, s en keórülleóttemis mind affélét hálaszót, az meniben eszemben vehettem ; egy szóval non sufficit obtinuisse victoriam, hanem majoris virtutis est scire prosequi victoriam, kire szegéllie Isten az ő Főlsége népét es tanáchit, eben igen kivannam hallanom, ha annak a' morosus vén embernekis az Bavariai electornak io techésével élne ő Főlsége, mert lassus bos, szokták mondani, hogy fortius figit pedem, ki mostis ugy hallom nem keveset chelekődeót, noha mást beszélnek vaia az emberek felőle. Az amnistia dolgában chudalom ha mégis akadékoskodnak nemelliek, mivel eggik levelében ugy irta vaia kglmed, hogy már azon megh eggieztenek, ki még ez mostani Victoria eleott volt, s most annival inkab contetusoknak kellene lenniek az ő Főlsége gratiaiaval, s tálam nékünk sem kéli sok akadekot azarant tennünk, azokban az mikben már az Victoria eleót concessioiok volt ő Főlségétől, mert teób dolgainkis vannak még ide hátra, s az imperiumnak eggiessége nélkeól, nehéz volna által menni rajta, s az minemeó nagi mester ez az rosz Panieris az futásban, valamigh nem értem hogy megh rekesztették, s el fogták passusát, s kézben vagion magais, mind addigh felelemben vagiok, hogy el ne kezdgien szaladni, mert maszoris volt eó sákban, de aval dichekődőt, hogy nem tudgiak az ő Főlsége hadai be keótni a' sák száiát, s ha chak valami kevés népei el szaladis, megint restaurallia magát, s uy galibát chinai, s nem tudom igen mesze mint mégien