Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Budapest, 1930)

Iratok

mind contrariomot láttunk, kiről nem tudom ha vane hirevel, de chak nem egész Erdelis panaszolkodik, hogy maga privatumat keresi inkab. Emlegeti a' giűlestis hogy kivannunk kellene, kiben kesz concurralni urais, mert a' nelkűl ez mostani sok inconvenientiakot íehetettlen tollalni, kire kertem hogy ne ingerőllie az embereket, mert kivalkeppen most mindenestől lehetlensegh vagion benne, a vagionis elegh constitutiojok chak tarczak a' regnicolak ahoz magokot : itt azt vettem eszemben hogy mostani distratioit latvan eő Feőlségének, azért kevannak a' giűlést, hogy nemeij rosz kevansagokban inkab elő mehetnének, s kivalkeppen a' religio dolgában. Az Portara küldőt eő Feőlsége internuntiussat commendaltam urának, hogy ha mi leveleket arra eő feléje küldene, ne keszlelne naia, s ha mi viszont irnank innét oda, mivel neki jönnek mennek emberi, küldene be aztis, kire ez igen ayanla magát, nem tudom ura mint merje próbálni ; sok egieb discursusokot tettem az oda fel való dolgokrolis, hogy aval ne biztassak magokot, s ne tapsollianak neki, mert anni, s talán teőb karunk nekünk magiaroknak abban, mint az egieb országoknak és provinciáknak. Az egieb particularekrolis eleget beszellek vélek, de ugy latom malomban hegedülünk, mert nem arra való elme az, hogy fel emellie magát, noha bizonios hogy igen el hidte szerenczeieben magát, s vagion valami gaz alattomban való roszasaga, mert az a' rosz professor megh be megien Bistirfelczius vagy ki vaia, s noha ollian ne [sic!] aíat hogy többe ki nem jön, de jut Bogadi Andrásnak beszéde eszemben, mikor be mene, hogy Bistirfelcziust el bochattia az fejedelem, ki nelkől eő nem lehet, s igen kedves embereis, magais gianakodik benne hogy nem jo járatban fogh járni, most penigh erőssen menti, seőt egy bolond discursusaban azt ejtette, hogy mikor a' Suecusok Frankofurtot megh vettek volt, magiar kiraljrol is elmelkedtenek, kire nem szollek, mondván hogy tőbbetis mond valamit, de abban hagia, s ezis ki mutattia bolond humorokot ha miben modgiuk volna, de giűlőseges ember az rosz maga felenekis es mostis tart az törőktől, seőt vegére mentem, hogy atname levele sincz teőlők mint egieb fejedelmeknek adtának, kit ugian ezen Bornemisza kerdet volt volt megh tőle publice in Consilio, s noha nehezen ment rea, de végre megh vallotta magais, s ez tartoztattia az roszat kivalkeppen, s nézi