Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
X. Késmárk város címereslevele, 1463
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 75 2019.01.16. 10:26:30 A szepesi városok kereskedelme szempontjából az 1430-as években a huszita támadás súlyos károkat okozott. A betörő husziták 1433. április 25-én Késmárkot elfoglalták,352 a városi tanácsot elfogták, a tanácstagokat pedig csak 3047 forint ellenében bocsátották szabadon.353 Az évtized vége viszont sikeres periódusnak tekinthető a város történetében: 1438. március 2-án I. Albert pallosjogot,354 majd 1440. május 5-én I. Ulászló egész Lengyelország területére vámmentességet adományozott Késmárknak. 355 Az 1440-es években a cseh zsoldosvezér, az V. Lászlót támogató Jan Giskra tartotta kezében az északmagyarországi területek jelentős részét, egyik legfőbb embere, a később a szepesi ispánságot is megkapó Brcal Miklós tartotta a kezében a várost,356 majd a késmárki kapitányi címet Brcal Márton és Herwitowiczi Bartos viselte, ugyanis Mátyás 1462-ben 16000 forintért váltotta ki tőlük a várost. A �zetendő összeg egy részét az uralkodó Ung megye rendkívüli adójából fedezte: 1462. augusztus 3-án a megyének küldött királyi parancslevél tartalmazza a részleteket,357 szeptember 9-én már Kálmáncsehi Domonkos írta azt a megyei adószedőknek, hogy az összeget neki és Pálóci László országbírónak adják át,358 majd szeptember 25-én az uralkodó nyomatékosan sürgeti Csicseri Zsigmond és Szeretvai Miklós adószedőket, hogy a beszedett adót mihamarabb küldjék el Kálmáncsehi Domonkosnak. 359 Nem sokkal ezt követően, 1463. január 17-én, a város lakosainak az uralkodó iránt tanúsított hűségéért adományozta Mátyás a címert, valamint a vörös viasz használati jogát Késmárknak – az oklevél szövegéből következően országos hivatalviselők és befolyásos személyek közbenjárására. Ezek közül mindenképpen Szapolyai Imre és István lehetett az a két személy, akik támogatták a város címerszerzését – egyébként 1460-tól már vélhetőleg a szepesi ispáni hivatalt is viselték, sőt 1465-ben szepesi gró� címet nyertek.360 Az oklevél szövege csak általában utal a huszita harcokra, illetve konkrétan azokra a pusztításokra, amelyeket a csehek a felső-magyarországi városokban, mezővárosokban és falvakban végeztek. A címerfestmény az oklevél közepén helyezkedik el, a privilégium szövege meg is határozza annak helyét, tehát valószínűsíthető, hogy a város képviselői tudatosan német-római birodalmi mintára, az oklevél közepére kívánták megfestetni a címert, ami egyedülálló a középkori magyar városi címereslevelek között.361 Szintén említést érdemel az, hogy – a király egyéb városai módjára – használhatják a címert csatákban, lándzsatöréseken, párbajban, lovagi tornákon. Ez a nyilvánvalóan a természetes személyek címeradományaiban szereplő formula problematikus eleme az oklevélnek, hiszen a város mint jogi személy használhatta a címert, viszont csatákban, lovagi tornákon jogi személyként nem vehetett részt. A formuláknak a városi címeradományozó oklevelek kapcsán ebből adódó ellentmondásaira már Iványi Béla felhívta a �gyelmet Lednic címeresleveléről írt tanulmányában.362 A vörös pecsétviasz használati jogának engedélyezése kapcsán az uralkodó kiemeli, hogy a szabad királyi városokhoz hasonlóan az okleveleik megerősítésére használt függő- és rányomott pecsétként egyaránt használhatják. Az oklevél Szent Antal ünnepén kelt, de a szövegből nem derül ki, hogy Remete Szent Antal (január 17.), vagy Páduai Szent Antal (június 13.). Szerencsénkre a szepesi káptalan előtt megjelent Niklosi Antal és Jokwsch �a Márton városi esküdtek kérésére 1463. február 17-én formahű módon átírta a káptalan a királyi adománylevelet,363 ebből következik, hogy a királyi oklevél kiadásának napi kelte 1463. január 17. 364 352 Wagner II., 105 . 353 Tóth-Szabó 1917, 117–118. A városi tanács váltságdíjáról: DF 281728. Az oklevél szövegének kiadásait ld.: Wagner I., 52.; CD X/7., No. CCXXXVIII. 354 DF 281733., Malovcová 2006, 59. 355 DF 281735. Domanovszky 1922, 50. Az oklevél szövegének kiadását ld.: Wagner I., 58. 356 Szepesi ispánságára ld.: Engel 1996, I. 198., késmárki kapitányi címére: Engel 1996, I. 340. 357 DL 31791., az oklevél kiadása: Tóth-Szabó 1917, 437–438. (No. LXXXIII.). Az oklevél külzetén a címzés Csicseri Zsigmond és Sztritei (de Zrytthe) Miklós adószedőknek szól. Csicseri Zsigmond korábbi adószedői hivatalviselésére ld.: C. Tóth–Horváth-Neumann–Pálosfalvi–W. Kovács II., 301., 7. jegyzet. 358 DL 31797., az oklevél kiadása Tóth-Szabó 1917, 439. (No. LXXXIV.). 359 DL 31798., az oklevél kiadása Tóth-Szabó 1917, 439–440. (No. LXXXV.). 360 C. Tóth–Horváth-Neumann–Pálosfalvi–W. Kovács II., 259. 361 Kőszeg címereslevelében is az oklevél közepén van megfestve a címer, azonban azt III. Frigyes adományozta a városnak 1446-ban: DF 262226. 362 Iványi 1934, 17. Lednic címereslevelét ld. a jelen kötetben a No. XIV. alatt. 363 DF 281750. 364 A dátum feloldásáról ld.: Bertényi 1988, 66., 335. jegyzet. 75
