Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
X. Késmárk város címereslevele, 1463
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 76 2019.01.16. 10:26:30 Az adományban szereplő címert az oklevél nem írja le, de formája – különösen a felső kék mező a kardokkal, a lebegő koronával és rózsával – nagymértékben emlékeztet Bártfa címerére, amelynek felső, kék mezejében egymást harántkeresztező bárdok fölött korona, alattuk liliom lebeg, az alsó mező vörössel és ezüsttel hétszer vágott.365 A két címer közti kapcsolatot még nyilvánvalóbbá teszi az a tény, hogy Bártfa pecsétnyomóját 1453-ban Olmüczi Miklós, késmárki ötvös véste meg.366 Nagy valószínűséggel Bártfa példája késztethette a késmárkiakat arra, hogy a királytól címert kérjenek, így a város megelőzhette térségbeli riválisát, Lőcsét abban, hogy előbb rendelkezett királyi címeradományozó oklevéllel.367 Bártfa neve minden valószínűség szerint a bárd szóra vezethető vissza – 14. századi pecsétjén is egy bárd található –, tehát a városnak adományozott címer egyben beszélő címer is.368 Ez alapján viszont nem lehet kizárni azt, hogy a Késmárk címerében található két kard a városnak Albert király által adományozott pallosjogra utal.369 Az alsó mező azonban – Bártfa címerével ellentétben – nem hétszer, hanem csak háromszor vágott. Ez a különbség talán nem tűnik jelentősnek, ugyanakkor logikusnak tűnhet a feltételezés, hogy a király által nemrég visszaváltott város minden valószínűség szerint a hétszer vágott királyi címert kívánta megjeleníteni címerében, egyrészt mintakövetésből Bártfa címerét véve alapul, másrészt ebben is térségbeli riválisát, Lőcse gyakorlatát szem előtt tartva, ugyanis utóbbi pecsétjén a másik királyi címerábra, a kettőskereszt szerepelt.370 Mátyás 1464-ben Varasdnak szóló pecsétmegerősítő oklevelében 371 a város régi pecsétjén szereplő ábrát is hétszer vágott pajzsra helyezi. Ezeket a szempontokat �gyelembe véve felmerülhet az a feltételezés, hogy a címerfestményt egy németalföldi kódexfestő készítette – a kompozíció, a részletekre �gyelő aprólékos kidolgozottság mindenképpen ezt sugallja. Nem elképzelhetetlen, hogy a magyar királyi heraldikában kevésbé jártas festő a címerpajzs megfestésénél erre a különbségre már nem fordított �gyelmet. 372 A címerfestmény kvalitásait tekintve kiemelkedik a 15. századi magyar címereslevelek közül. A festmény arany keretének jobb oldala egy kicsit magasabban helyezkedik el, tehát nem szabályos téglalap alakú. Vélhetőleg az oklevél közepét megírásakor üresen hagyták, és csak ezt követte először az arany keret kialakítása, végül a címer megfestése. A kép középpontjában a címerpajzs és az azt tartó egész alakos angyal áll. A festmény kidolgozottságát bizonyítandó érdemes egy kicsit alaposabban megvizsgálni a gótikus enteriőrt. Az alsó keretléc fölött lépcsőfokkal kezdődő, perspektivikusan rövidülő barna kövezet borítja a padlót, a lépcső élét egy sötétbarna, hét fekete vonallal függőlegesen tagolt vékony sáv ábrázolja. Az enteriőr mélységét fölötte, a világosbarna padlózat ugyancsak feketével tagolt, perspektivikusan rövidülő négyzethálója érzékelteti. A függőleges lécek mentén henger alakú, bordázott, fehér kőlábazaton vörös márvány pilaszterek állnak, amelyek akantuszleveles fejezeten nyugvó boltívekben folytatódnak, a boltívek szintén akantuszleveles záróköve a kép szimmetriatengelyében látható. A pilaszterek törzsének vörös márvány hatását vörös és fekete színekkel jelenítette meg a festő – egy-egy szabálytalan, függőleges világos vonal fut végig rajtuk, amelyek a megcsillanó fényt érzékeltetik. A fejezetek szögletes, homorú fejlemezekkel záródnak, ezeken nyugszik a két boltív. A fehér kőből készült építészeti elemeket fekete kontúrok teszik plasztikusabbá. A pilaszterek mögött a kép mindkét szélén perspektivikusan rövidülő fal látható, a bal oldali sötét, a jobb oldali világos, ez érzékelteti a balról érkező fényt. A képet hátul, a két oldalfalhoz rögzített, vízszintes arany rúdra fűzött, nyolc arany gyűrűről lógó, arannyal szegélyezett és damaszkolt373 zöld drapéria zárja le, amely nem ér le a padlóig, ugyanis ott szintén fehér falrészlet látszik – a drapéria vélhetőleg egy ablakot takar, ugyanis fölötte a kék égbolt látható. Az arany keresztrúd jelen365 DF 213391. A címer képét ld.: Myskovszky 1892, 129. 366 DF 213405., az oklevél szövegét kiadta: Myskovszky 1892, 130. 367 Lőcse címerét, melyet már a 14. századtól használt, 1550. aug. 12-én I. Ferdinánd erősítette meg ld.: Darvasy 1942, 23., 135. lábjegyzet. 368 Myskovszky 1892, 126–127. 369 Darvasy 1942, 46. 370 Darvasy 1942, 23. 371 Ld. a jelen kötetben a No. XI. alatt. 372 A németalföldi hatás tekintetében konszenzus van a szakirodalomban: MMűv I., 733.; Marosi 1993, 14. A heraldikai szempontok �gyelembe vétele felvetheti a címerfestő idegen származását. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az Eperjes városnak 1453-ban adományozott címer pajzsa négyszer vágott Vö.: Iványi 1911b, melléklet (22–23. lap közt). 373 A damaszkolás színe nehezen állapítható meg. Bruckner Győző az oklevél hasonmáskiadásában halványzölddel ábrázolta a damaszkolást, a digitális fotón azonban nem lehet kizárni, hogy az aranyszínű. Ld.: Bruckner 1908, melléklet. 76
