Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
II. Berekszói Péter címereslevele, 1448
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 32 2019.01.16. 10:25:31 in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis et aliis omnibus atque singulis exerciciis nobilibus videlicet et militaribus nec non sigillis, annulis, torquis, velis, papilionibus sive tentoriis et generaliter in quarumlibet rerum et expedicionum generibus sub mere et nobilitatis sincere titulo, quali ipsos a quibuslibet condicionis et dignitatis homin[ibus] dici, nominari, appellari ac reputari, gerere, gestare ac omnibus et singulis generis honoribus et libertatibus, quibus ceteri proceres, nobiles et clientes regni [pre]dicti similiter armis utentes quomodolibet consuetudine vel de iure freti sunt et gavisi, frui, valeat atque gaudere possint, harum nostrarum, quibus sigillum nostrum est appensum, vigore et testimonio literarum mediante. Datum Torde, feria quinta proxima ante dominicam Reminiscere, anno Domini millesimo quadringentesimo quadragesimo octavo. A versón: Armales Joannis147 Berekszoi per Joannem Hunyadi 1448 post cladem Varnensem elargitae 148 * * * A címerkép háttere sárga damaszkolású laparany, gótikus indákkal díszített, kerete zöld, amelyen arany lécek futnak végig. Mivel a háttér a damaszkolás pontos vonalvezetéséig bezárólag megegyezik az egy évvel korábban szintén Hunyadi János által kiadott Pogány-armáliséval,149 megállapítható, hogy a két miniatúrát ugyanaz a mester festette. A beszélő címerben álló pajzs kék mezejében aranykoronából kiemelkedő, balra néző, szürke láncinges, gyalogos vitéz látható, vörös fej-, nyak- és vállvédő csuklyával, fején széles karimájú vaskalappal, ún. salappal; felemelt jobbjában hosszú egyenes pallost emel sújtásra, míg bal kezével egy gyalogsági állópajzsot, ún. pavese-t tart maga elé.150 A vitéz nyakába jobb oldalról kék tollas nyílvessző fúródik. A sisakdíszben egy, a címerképben szereplőhöz hasonló, de annál kisebb méretű arany leveles koronából kék ruházatú, fehér turbános, hosszú szakállú török alak151 emelkedik ki, akinek a jobb orcáján mély, vérző sebhely húzódik. Az egész címerpajzsot körülölelő sisaktakaró egy szépen leomló fehér bélésű kék palást, amely nincs felszabdalva, mint a foszladékok általában; ez a heraldika ezen korszakában már kissé idejétmúltnak számított. Véleményem szerint a címerfestmény stílusjegyei a középkori kódex-margináliákra emlékeztetnek. A címereslevél nem írja le a címert, az adományos családjáról is keveset árul el: csupán édesapját, a néhai Berekszói Jakabot említi. Péter, aki a neve152 alapján Hunyad megyei család sarja, 153 már a címereslevél kiállítása idején is nemes, 154 ráadásul valószínűleg tanult ember (nobilis magister) volt. Az utóbbit alátámasztani látszik a kolozsmonostori Lukács apát egy ügyvédvalló oklevele 1458 novemberéből, amelyben Berekszói Péter litteratusként szerepel.155 Az oklevél részletesen elbeszéli az adományos hősiességét és hűségét, amelyeket két különböző hadjáratban is tanúsított. Az első alkalommal, amikor athleta patriae-nek is nevezi őt a szöveg, a legistentelenebb (nefandissimus) Omorath, vagyis II. Murád szultán ellen 1444-ben vívott várnai csatában szerzett súlyos sebesülést, amikor Hunyadi János csapatai összecsaptak a janicsárokkal. 147 A 16. század vé gi feljegyzés készítője az adományos keresztnevét tévesen tüntette fel. 148 Az oklevél versóján az Erdélyi Országos Múzeum Könyvtárának tulajdonbélyegzői, valamint részben befejezetlen, több kéztől származó, az egész hátlapot megtöltő levélcímzések, címzéspróbák (az azonosítható címzettek: szamosfalvi Mikola János, Toldalaghi János, Balád� Magdolna, valamint Báthory Gábor és Zsigmond erdélyi fejedelmek) és egy – íráskép alapján tizenhetedik századi – magyar nyelvű imatöredék: Az mi Urunk Jesus Christus mint szenvede erettwnk es feltamada nekünk. 149 Ld. a jelen kötetben a No. I. alatt. 150 A fűzfából készült, teknőszerűen kivájt, bőrrel, majd vászonnal, vagy pergamennel bevont pajzs (scutum, kotorgárd) közepén kiugró gerinc futott, így oda lehetett támasztani egy földbe vert karóhoz (Zarnóczki 1990, 46. és 53.). A címer leírásához ld. még Szálkai 2005, 88. 151 A török emberalak, vagy még inkább a levágott török fej gyakori címerkép a magyar címertanban. Erről részletesen ld.: Csorba 2004. 152 Pálosfalvi Tamás Berekfalvi Zopa Péterként azonosította. Pálosfalvi 2005, 96. 153 A családról semmi biztosat nem tudunk. Lendvai Miklós felsorol ugyan Berekszói nevű, korábban élt személyeket, de ezek nem összekapcsolhatók a címereslevélben említettekkel (Lendvai 1896, 24.). 154 Valószínűleg a berekszói Hagymás család rokona volt, de ezt egyelőre nem lehet megnyugtatóan bizonyítani. 155 DL 36392. 32
