Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)

II. Berekszói Péter címereslevele, 1448

a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 33

2019.01.16. 10:25:31

A csata eseményeivel kapcsolatban említésre érdemes Hunyadi János tíz nappal a csatát követően kelt magánlevele, amelyben beszámol a vereségről, a veszteségekről.156

A levélben Berekszói Pétert ugyan nem említi meg, de Murád szultán neve, valamint I. Ulászló király halála és egyéb jelentős veszteségek szerepelnek benne. A címereslevél leírása szerint Berekszói másodjára akkor kapott sebet, ezúttal nyílvesszőtől – amit a címer is ábrázol –, amikor Hunyadi János serege a Szent Korona visszaszerzéséért indult III. Frigyes római király ellen, ennek során pedig felprédálták Ausztriát és Stájerországot. Tudjuk még róla azt is, hogy hadi tettei nem maradtak bűnbánat nélkül. V. Miklós pápához címzett, 1452-ben kelt bűnbánati kérelmében megírja, hogy „fér�akat és nőket gyerekekkel, saját kézzel megölt, s még egy gyermekét szoptató asszonyt is megölt saját kézzel, és úgy hiszi, ezért a gyermek is meghalt. A kormányzó oldalán később ismét hadba vonult [...], fér�akat ölt, hogy szám szerint mennyit, nem tudja, és sok laikust saját kézzel megölt vagy megöletett és gyújtogatott”157

. A nemes vitéz hivatalt, állandó jövedelemforrást is kapott: fennmaradt Hunyadi János 1448. május 8-i parancslevele, amelyben közli sókamarásaival, Oduardus Italicus-szal és Szegedi Mátéval, hogy sigillatorrá, vagyis sókamarai pecsételővé nevezte ki Berekszói Péter magistert, továbbá utasítást ad, hogy adják át neki a hivatalt az ahhoz tartozó jövedelmekkel együtt.158

Halála után egyéb források híján özvegye és gyermekei romló anyagi helyzetére következtethetünk abból a tényből, hogy a Kolozs megyei Kályán határában lévő halászó helyet, amely örök birtoka volt, özvegye még életében, kiskorú gyermekei nevében Domonkos plébánosnak 25 aranyforintért eladta.

159 O. J. 156 DL 44384. A levelet Wenzel Gusztáv közölte (Wenzel 1869).

157 Erdélyi 2009, 472–473. A kérelem részletét Erdélyi Gabriella fordításában közlöm.

158 DL 55388. A sóbányai pecsételő hivataláról ld. Iványi 1911a, 21.

159 Csánki V., 307. 33