Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
A Mátyás-kori címereslevelek helye a miniatúrafestészet történetében
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 21 2019.01.16. 10:25:16 nagy összefoglaló mögött régóta gyűlő, megújított anyagismeret állt. 105 A Francesco da Castello kezéhez köthető darabokat ő is kiemelte, és a kódexfestészetnél tárgyalta őket. Az „angyalos” címeresleveleknél a németalföldi hatást emelte ki, és – talán jobb híján – a korszak táblakép-festészetével kereste stiláris kapcsolataikat. A �gurálisokat nélkülöző armálisok közül a Both családét (1460)106 és Tarnócai Benedekét (1466) idézte.107 Ezeken a gótikus levélindás sisaktakaró könnyed rajzát emelte ki. 108 A hetvenes években már reneszánsz hatásokat regisztrált. A Mérei család armálisán (1474)109 és a Palugyai családén (1476) 110 már az új stílus gondolkodásának nyomát ismerte fel,111 a Petrus Senilis de Montefalco címereslevelén (1478)112 a díszítést reneszánsz jellegűnek látta, 113 Nagylucsei Orbán armálisával kapcsolatban (1480) 114 pedig azt is kiemelte, hogy a titulatúra immár antikvabetűkkel íródott.115 A gótikus elemek fel-feltünedeztek még később is, például a Kossuth család armálisán (1479),116 vagy hradnai Holy Pálén (1488). 117 Sánkfalvi Antal címereslevele (1489)118 címerképén viszont a sisaktakaró foszlányai teljesen szimmetrikus elrendezésűek. Három Bécsben, 1488. augusztus 12-én kelt, nem magyar alattvalóknak adott armálison, a Ritzi, a Feer és a Sonnenberg családok címereslevelein azonban nem tudott kapcsolatot találni a hazai tradícióval. 119 Jól látható, hogy Balogh Jolán a művészi fejlődés folyamatának jegyében rendezte sorba az armálisokat. A fejlődésvonal a gótikától halad a reneszánsz felé. Az ezernégyszázhatvanas években nincs nyoma a reneszánsznak, a hetvenes évektől viszont feltűnnek az új stílus elemei. A nyolcvanas években a gótika vonásai már retrográdnak számítanak. Minden tiszteletünk a fejlődésközpontú művészettörténet-írásé, de ma már nyilvánvaló, hogy ennek a narratívának az összerakásában mekkora szerep jutott a retorikai tanultságnak és szövegalkotó képességnek. Mögéje odakerült maga a képsor is: a nagy Mátyás-monográ�a 1966-ban megjelent második kötetében a címereslevél-reprodukciók ebben a rendben követik egymást: eredetik és másolatok vegyesen, mert Balogh Jolán – joggal – a csak reprodukciókról megismerhető műveket is bevonta a történetbe.120 A narratívából elegánsan kiemelte a két olasz munkát, enyingi Török Ambrus armálisát és a második Bakóc-armálist, mert azokat a Corvina könyvtár miniatúráinál tárgyalta. 121 A nagymonográ�a második kötetének képsorában azonban ezek is a címereslevelek között vannak, sőt, közéjük kerültek bizonyos képi analógiák is, például lindvai Bán� Miklós vagy Vetési Albert adománylevele. A stílusfejlődés ideájának hangsúlyozása a részleteket olykor kényszerűen homályban hagyta. Például a kvalitáskülönbségeket: Tarnócai Benedek (1466) címereslevele vagy a Mérei-armális (1474) miniatúrája nemcsak a hagyományt követi, hanem festésmódja is elnagyolt. A Sánkfalvi-armális (1489) címerábrája szimmetrikus kompozíciójú és �noman festett, ám hradnai Holy Pál közel ezzel egykorú címereslevele (1488) ennél is érzékenyebben formált, elegáns és magas kvalitású, jóllehet a gótika iskolapéldája is lehetne. Petrus Gentilis Senilis de Montefalco armálisán (1478) és Szerdahelyi Huszár Péterén (1476) 122 a keret ékkődíszes, miközben maga a címerfestmény stílusa tradicionális, és festésmódja messze nem annyira precíz, mint amilyen a keret előképe lehetett. 105 Balogh 1985. 106 Ld. a jelen kötetben a No. VIII. alatt. 107 Ld. a jelen kötetben a No. XVII. alatt. 108 Balogh 1985, 291–292. 109 Ld. a jelen kötetben a No. XXII. alatt. 110 Ld. a jelen kötetben a No. XXIV. alatt. 111 Balogh 1985, 292. 112 Ld. a jelen kötetben a No. XXVII. alatt. 113 Balogh 1985, 292. 114 Ld. a jelen kötetben a No. XXXI. alatt. 115 Balogh 1985, 292. 116 Ld. a jelen kötetben a No. XXX. alatt. 117 Ld. a jelen kötetben a No. XXXVIII. alatt. 118 Ld. a jelen kötetben a No. XLV. alatt. 119 Balogh 1985, 296. Az okleveleket ld. a jelen kötetben a No. XXXIX–XLI. alatt. 120 Balogh 1966, II. 328–341., 476–496. kép. 121 Balogh 1985, 301–302. 122 Ld. a jelen kötetben a No. XVI. alatt. 21
