Haász Réka: 1945. Véget ért a második világháború Magyarországon. Kiállítás a Magyar Országos Levéltárban (Budapest, 2005)

Némelyek a gazdaságot kívánták modernizálni, mások a közoktatás rendszerét akarták megváltoztatni. A trianoni nemzeti sérelem valamilyen szintű korrekcióját azonban a magyar társadalom többsége szükségesnek tartotta. A valóság azonban más realitást tartalmazott, és ezt talán Vjacseszlav Molotovnak a Szovjetunió akkori külügyminiszterének a visszaemlékezése tükrözi vissza a legjobban: „Tevékenyen részt vettem az első magyar kormány megalakításában [...] Én hoztam létre, és elég gyorsan." E kijelentés amellett, hogy önteltségről és hatalmi arroganciáról tanúskodik, nem nélkülöz minden valóságalapot. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottsága a Szovjetunióból hazatérő kommunista vezetők javaslatára 1944. december 14-én alakult meg Debrecenben. E bizottság szervezte meg 1944. december 15. és 20. között az ideiglenes nemzetgyűlési választásokat, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a pártok közfelkiáltással „népgyűléseken" delegáltak képviselőket a parlamentbe. A „megválasztott" Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21-én tartott első ülésén a magyar szuverenitás „kizárólagos képviselőjévé" nyilvánította magát, és másnap megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, igaz ek-kor még Budapest és az ország nagy része a németek és a nyilasok kezén volt. A Nemzetgyűlésben a mandátumok 38%-ával a Magyar Kommunista Párt (MKP) volt a legnagyobb párt, a kisgazdák 25%-ot mondhattak magukénak, az Ideiglenes Nemzeti Kormányban a Magyar Kommunista Párt három miniszterrel képviseltette magát. Mindez egyáltalán nem felelt meg a valós politikai viszonyoknak, hiszen ekkor még alig néhány ezer volt a kommunista párttagok és szimpatizánsok száma az országban. 1945 tavaszán a fővárosból és a Dunántúlról „behívott" képviselők arányszámait pártközi megegyezés szabta meg. A Debrecenben összeült Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselői a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Polgári Demokrata Párt és a szakszervezetek soraiból kerültek ki. Az első négy párt képviselői a koalíciós kormányzásban is részt vettek. A szovjet hatalmi érdekkörbe kerülő KözépKelet-Európa országaiban az események ugyancsak ebbe az irányba mutattak. Az új rendszernek egyszerre kellett megfelelnie a szovjet biztonsági igényeknek és a jaltai megállapodás követelményeinek, azaz érvényesülni kellett a kommunista pártok Moszkvában megtervezett parlamenti és kormányzati túlsúlyának, és egyes fontos pozíciók - a belügy és a közigazgatás - kommunista irányításának. Ugyanakkor a létrehozott koalíciónak a demokratikus pártok részvételével kellett működnie. A Magyarországon 1944. december 21-én létrejött és az