Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
mind az ipar szerkezetében, mind a szakszervezeti mozgalomban, mindpedig a bérarányokban bekövetkezett változások objektíve kedvezőtlen tendenciákhoz vezettek a nyomdaiparban. A kultúra filléres terjesztésének politikai igénye és a vállalati árképzés gyakorlata - amely az üzemi hasznot a viszonylag magasan megadott önköltségben, így a magasabb bérekben rejtette el - nem volt kedvező az iparág számára. Az iparág helyzete és a bérmozgalmak együttes hatására 1947. őszén viharos bizalmi értekezletek zajlottak le, amelyeken a bizalmiak egy része az általános sztrájk kimondását követelte. A Szaktanács okt. 3-i ülésén Brumiller László kifogásolta, hogy a kollektív szerződések lényegében a szakmai szakszervezetek kikapcsolásával köttettek, s kifejtette, hogy a bérek kérdésében az utolsó szó joga a szakmákat illeti meg. Bakacsi Lajos csatlakozva Brumiller oppozíciójához - a felelőtlen mezőgazdasági termésbecslést hibáztatta a munkásokban kialakult illuzórikus elképzelésekért, és újra síkra szállt a szakmai szarvezetek autonómiájáért, Völgyes Ferenc pedig az árak letörését követelte. A három nyomdai szakma együttes ellenállása sikerre vezetett: a bérügyekben még okt. 28-án döntött a Szaktanács. Az ülésen a Szociáldemokrata Párt központjában tárgyaló Brumiller Lászlót is Bakacsi Lajos képviselte, aki ezúttal mind a grafikai, mind a könyvnyomdai munkások, mindpedig a könyvkötők nevében felléphetett. A nyomdászvezető kijelentette, hogy tömegeik felé mindenkor a Tanács és a kormányzat álláspontját képviseli. Hangsúlyozta, hogy a sokszorosítóipar szerzett jogai és hagyományai alapján magasabb életszínvonalra tarthat igényt, természetesen mindenkor figyelembe véve az ország gazdasági teherbírógépességét, s kérte, hogy tervezetét, amelvj R a nyomdaipari munkásságnak kb. 10 százalékát emeli ki, fogadja el a Tanács. ' Kossá István főtitkár a nyomdászok panaszának orvoslását javasolta. Miután a nyomdászok addig jóváhagyott legmagasabb bére 2,71 forint volt, vagyis magasabb, mint az új szerződés legmagasabb tétele - hangzott a főtitkári ismertetésben - ehhez 6 százalékos emelést engedélyez az elnökség, vagyis 2,86-os maximummal lehetett számolni a nyomdaipari kollektív szerződés megkötésénél. A nyomdász szakszervezet kérésére az elnökség ahhoz is hozzájárult, hogy egyes különleges beosztásban dolgozó munkások a kollektív szerződéstől eltérő béreket kaphassanak. A szakszervezet régebbi kérésének amely az összes nyomdai munkást ki akarta emelni és a 2,86-ra még 8-10 százalékos emelést akart - teljesítése elől az elnökség elzárkózott. A Tanács csak a lapszedők csoportos kiemeléséhez járult hozzá azzal a kikötéssel, hogy ez precedensül nem szolgálhat. Bakacsi Lajos egyben javasolta annak a gyakorlatnak a megszüntetését, hogy az üb-tagok megkaphassák az üzemben legmagasabb keresetet elért munkások fizetésének összegét. Kossá a nyomdászok bérezésének megnyugtató rendezése mellett utalt a nyomdászvezetővel való személyes ellentétére, s Bakacsi jobboldali politikai mentalitására is, majd felszólította őt, hogy hagyjon fel a személye elleni, valamint a szovjet- és kommunistaellenes agitációval. Bakacsi - visszautasítva az őt ért vádat - vizsgálatot kért maga ellen, de az ellentétek Kossá és közte változatlanul megmaradtak. Bakacsit mind Brumiller László, mindpedig Völgyes Ferenc személyesen is támogatták, annál is inkább, mert a Szaktanácsban a sokszorosító szakmák lapjainak felülvizsgálata is felvetődött. ' Kétségtelen, hogy egyes nyomdászvezetők szembefordultak a Szaktanács számukra túlságosan is baloldalinak tűnő politikai irányzatával.
