Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
Székely Artúr a Typographiában kihangsúlyozta, hogy a szocializmus felé más út is vezet, nemcsak a kommunisták mutatta út: "Most Angliában és sok más országban ugyancsak világtörténelmi jelentőségű forradalom van folyamatban, hogy véget vessenek a monopolkapitalizmusnak." Mindenesetre a magyar nyomdászvezetők a kommunistákkal való szakítás lehetőségére is utaltak, s Brumiller László az 1947-es választások idején egy börzsönyi választási gyűlésen kijelentette: "Nekünk demokrácia kell, de a keleti vörös hatalom nélkül kell a demokrácia." A nyomdászság jobboldali szociáldemokrata vezetőinek álláspontja a szocialista forradalom továbbhaladtával végülis újabb vitához és meghasonláshoz vezetett a nyomdaipari szakszervezeteken belül, amikor 1947 augusztusában a kommunista párt vezetését élesen bíráló röplapok jelentek meg az egyik budapesti nyomdában. Bár a támadást a nyomdászszakszervezet elítélte, 1947 második felébeg 0 a sztrájk fegyverével való élés lehetősége állandó napirendi téma maradt. Sorsdöntő fordulatot hozott 1948. márc. 25-e, amikor minden száz munkásnál nagyobb létszámmal dolgozó üzem állami tulajdonba került. A nyomdaipar 11 legnagyobb, kivétel nélkül a fővárosban működő nyomdaüzemét is államosították, s a nyomdai munkásság mintegy 60-65 százaléka ettől kezdve a szocialista szektorban dolgozott. Az állami tulajdonba vett üzemek élére ott, ahol még nem volt munkásvezetés, munkás vállalatvezetőket neveztek ki. A hároméves terv munkaversenyeit újabbak - köztük 1948 elején a centenáriumi verseny - szervezése kísérte. A versenymozgalmak segítségével jelentős mértékben sikerült növelni a nyomdaipar termelését. A fordulat évében bekövetkezett változások során a nyomdaipar termelési indexe - 1938-at 100 százaléknak véve - az 1946-1947. évi 59 százalékról 82,7 százalékra emelkedett, de a nyomdaipar megújulásának problémái továbbra is megoldatlanok maradtak. A szakértők viszont már ekkor rámutattak a beruházások, a korszerűsítések és a papírellátás megoldásának tovább nem odázható szükségességére . Az új gazdaságpolitika kidolgozásával egyidejűleg megkezdődött a szocialista gazdaságirányítási rendszer kiépítése. Ennek folyamán az iparvezetés radikális átalakuláson ment keresztül. Az év első felében létrehozták az átszervezett Iparügyi Minisztériumban az operatív feladatok ellátását célzó iparigazgatóságok hálózatát, majd a termelési szempontból közelálló vállalatokat ipari központokba vonták össze. Áz 1948 májusában életrehívott Nyomdaipari Igazgatóságra hárult az a feladat, hogy a hatáskörébe tartozó 1B, összesen 5800 főt foglalkoztató államosított nyomda új termelési szerkezetét kialakítsa. A Nyomdaipari Igazgatóság a nagy nyomdák - Franklin, Hungária, Pátria, Révai, Stephaneum, Athenaeum, Egyetemi Nyomda és Forrás kiadói részlegeivel nem tudott mit kezdeni, így azt javasolta, hogy ezeket válasszák le a nyomdákról. Ajánlatukat az erre illetékes felettes szerv, az MOP központjában működő Könyvbizottság (melynek elnöke Andics Erzsébet, titkára Vértes György volt) gyorsan el is fogadta. Ezzel megszületett az a sajátos szerkezet, amely a könyvkiadás és a nyomdaipari tevékenység üzletpolitikai szempontból (bár ez akkor 1948-ban nem lehetett szempont) nem mindig szerencsés szétválasztásával a mai napig meghatározza a könyvkiadás struktúráját. A gazdasági élet gyökeres átalakításával párhuzamosan ment végbe az ideológiai frontok tisztázása is. A tisztázás során a nyomdai szakszervezetek belső életében az egyik legnehezebb kérdés az volt, hogy a szocializmus
