Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

ezért Sulyok Dezső parlamenti beszéde után két héttel "a békesség jegyében" visszakoztak, s a Könyvnyomdai Munkások Szakszervezetéhez intézett levelükben kijelentették, hogy "soha a tiszta demokrácia ellen sem gondolattal, sem szóval, még kevésbé cselekedettel semmit sem vagyunk hajlandók tenni, a munkásság, mint a demokrácia egyik legőszintébb támasza és alapja ellen soha ellenséges magatartást nem tanúsítunk, és a munkásszervezetek vezetői ellen igazságtalan támadás szavunk vagy tollúnk nyomán soha napvilágot nem lá"th3"t . A nyomdai munkások nemcsak a tájékoztatás tisztaságáért, hanem a tankönyvkiadás demokratizálásáért és államosításáért is harcba szálltak. A tankönyvkiadás államosítása kezdetben - egzisztenciális okokból - mégis vihart kavat. 1947 elején mind a könyvnyomdai, mindpedig a grafikai munkások vezetősége beadványt intézett Ortutay Gyula vallás- és közoktatási miniszterhez, és tiltakozott az egységes tankönyv bevezetése ellen. Ebben a kérdésben kétségtelenül komoly anyagi érdekek forogtak kockán, hiszen a tankönyvkiadásban a szabad verseny megszüntetésével a nyomdák nem lebecsülendő többletnyereségtől estek el. "Az állam nem mondhat le arról - válaszolta a miniszter -, hogy a legfontosabb nevelőeszköz, a tankönyv kizárólagos tulajdona legyen, ne legyen módja annak megváltoztatására és ellenőrzésére, a tankönyv nem lehet a népi demokráciában a tőkés érdekek profitszerző eszköze." * A kibontakozóban lévő kulturális forradalom első lépései azonban magukkal ragadták a nyomdásztársadalmat. A szakszervezet és az üzemi bizottságok vezetésével verseny indult meg a nagy nyomdák között a demokratikus állam által előírt egységes tankönyvek gyors kinyomtatására. Ebben a versengésben az Állami, a Fővárosi, a Debreceni Városi, a Forrás, a Magyar Központi Híradó, a Kalász, a Stephaneum, az Athenaeum, a Független, a Szikra, a Világosság, a Franklin, a Légrády, a Hungária, a Pátria és a Révai Nyomda vett részt. Az első egységes típusú tankönyv 1947. aug. 28-án látott napvilágot az Egyetemi Nyomdában. Az 1947. aug. 1-én megindított hároméves terv koncepciója nem csupán a baloldal, de a polgári pártok egy részében is hívekre talált. A nagybankok államosítása már 1947 novemberében az állami szektor túlsúlyát eredményezte, hiszen a magyarországi gazdasági fejlődés speciális vonásai következtében a bankokkal együtt egy sor, az érdekkörükbe tartozó ipari vállalat is - köztük nyomdák - állami ellenőrzés alá kerültek. A gazdasági változásokat heves politikai harcok kísérték. Az osztályerőviszonyok eltolódása megváltoztatta az államhatalom jellegét, amit 1947 decemberében Gerő Ernő a Politikai Akadémián tartott előadásában úgy foglalt össze, hogy "hazánk nem a kapitalista úton halad többé, mert átlépte a Rubikont a polgári és a népi demokrácia között". Az MKP és a baloldal arra törekedett, hogy mielőbb kiszorítsa a hatalomból a koalíció centrumát és jobboldalát. A baloldali sajtó fenntartás nélkül szoltálatába állt a hároméves terv népszerűsítésének, ismertetésének és pszichológiai megerősítésének. A nagy sajtókampánnyal beköszöntő 1948. évi országos, a hároméves terv tiszteletére rendezett myakaversenyben 21 nyomdaüzem 6770 munkása - a réteg 80 százaléka vett részt. A versenyben az első helyet az Egyetemi Nyomda dolgozói szerezték meg a Révai Nyomda munkásai előtt. A mozgalomban 39 nyomdai munkás nyerte el az élmunkás kitüntetést, őket - akik megértették az MKP szervező és lelkesítő jelszavát: "Építsd az országot, magadnak építed!" - rövidesen a nyomdai munkások százai követték. A sikeresnek tűnő gazdaságpolitika maga-