Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

biztossá tette a "fényes szelek" nemzedékét, s a gyárakban lelkesítő előadássorozatok hangzottak el a szovjet ötéves tervekről és a Sztahanov mozgalomról. A hároméves terv célkitűzéseinek megfelelően a nyomdaiparnak 1950-re az 1938-as termelés 107 százalékát kellett volna teljesítenie. Ez a túlzottnak tűnő program nemcsak a nyomdatulajdonosok közt váltott ki ellenkezést, hanem szakmai körökben is aggodalmat keltett az elöregedett termelési eszközök ilyen nagyarányú igénybevétele. A szakmai téren tapasztalt kételyek csak részben magyarázhatók a nyomdásztársadalom jogos aggodalmaival, hiszen növelésükben a jobboldali szakszervezeti vezetők magatartása korántsem lebecsülhető. Élesen szembehelyezkedtek a teljesítménybérezésnek az iparágban való bevezetésével és ellenezték a kollektív szerződés átdolgozását az érvényben lévő 1947. évi keretszerződésre hivatkozva. ' Pozíciójukat erősítette, hogy a nyomdai munkanélküliséget nem sikerült teljesen felszámolni. A szakszervezet munkásközvetítő irodájának heti kimutatásai szerint 1947 elejétől 1948 márciusáig a budapesti nyomdaiparban a munkanélküliek száma 200-300 fő között mozgott, és ezen belül a munkásnők aránya mintegy 60 százalékot tett ki. A nyomdaipar ráadásul rendkívül heterogén összetételű volt. A 24 nagy nyomda mellett - amelyek közé ekkor a vidékiekből csak a Debreceni Városi Nyomdát és az Egri Nyomdát számíthatjuk - 79 kisüzem működött. A papírárugyártásban is hasonló volt a helyzet, itt 13 nagyobb céget és 66 kisüzemet mutatott ki a korabeli Gyáripari Címtár. A könyvkötőiparban Singer Adolf 37 fős könyvkötészete volt a legnagyobb. Az ugyancsak a sokszorosítóiparba sorolt filmiparban mindössze négy cég dolgozott, viszonylag kis létszámmal (a Hunnia például 84 fővel), s csak két vésnök működött a szakmában. Az ekkor még a Vegyipari Munkások Szakszervezetéhez tartozó papírgyártó iparban találhatjuk a legnagyobb cégeket, de közülük még a legtöbb munkást foglalkoztató Neményi-féle papírgyár létszáma is csak 800 fő körül mozgott. A nyomdászok súlya a mozgalomban ekkor már csökkenő tendenciát mutatott, s nyers számok alapján pedig 1948-ra a szakszervezeti tagság nagyságát tekintve a 28. helyre estek vissza. 1946 közepétől 1948 júliusáig a nyomdai szakmák szakszervezeteinek létszáma a következőképp alakult: A nyomdaipari rokonszakmák szakszervezeti taglétszámának alakulása (fő) 1946. 1947. 1948. július 1. július 1. július 1. Grafikai munkások 1343 1366 1407 Könyvkötők 4477 4326 5111 Nyomdászok 5312 7747 9778 Összesen: 11132 13439 16296 Az egyes szakmákat összesítve is a számok eltörpülnek a koalíciós időkben kialakult mammut-szakszervezetek létszámadatai mellett. Kétségtelen, hogy