Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

küliség katasztrofális arányai miatt úgy döntöttek, hogy átmenetileg a munkanélküli segélyezést felfüggesztik; így legalább a rokkant-, temetési-, özvegy- és árvasegélyek folyósítását biztosítani tudták. Az átmenti deficit vállalásának súlyát a Szaktanács pénzügyi segélye enyhítette. A Szaktanács az év májusára 150, az Ipari Minisztérium pedig 500 ezer pengő kölcsönt folyósított az egyesületnek, munkája zavartalanabb végzéséhez, és a máj. 30-i választmányi ülésen már kedvező jelentést tehettek a Szaktanács képviselőjének. Az elmaradt János-ünnepély pénzeinek pótlására a Jótékonysági Kör aug. 15-én nagyszabású művészi matinét rendezett a Városi Színházban, amelynek bevételeit a nyomdász árvák felruházására és a deportálásban eltűntek és hadifoglyok családjainak megsegítésére fordították. Az átmentési politika személyi konzekvenciájával a nyomdászok intéző bizottsága - Schmidt Béla kérésére - ápr. 19-én foglalkozott. Schmidt Béla a segélyző egyesület elnökeként - az egyesület vagyonának megmentésére együttműködött a szakszervezetre kényszerített hungarista vezetéssel, de a nyilas hatalomátvételt követő értekezleten a nyomdák bizalmi férfiaihoz intézett beszédében hangsúlyozta, hogy részéről belső átállásról szó sem lehet, "csak látszólagos megegyezés"-ről. Az ülésen Schmidtet felmentették az őt ért vádak alól, elismerve az átmentésben játszott pozitív szerepét. "Az a szaktárs, aki délelőtt munkaszolgálatban lsvő tisztviselőnk munkáját végezte ingyen (az illegalitásba vonult Halász Alfrédról volt szó T.P.), délután kenyérkereső foglalozásában dolgozott és emellett még időt szakított arra is, hogy a gettóba zárt zsidó szaktársak segélyét oda bevigye, nem tekinthető fasisztának, mert becsületes nyomdászhoz illő munkát végzett" - fejeződött be a felmentő határozat indoklása. Akárcsak a nyomdászok, a könyvkötő és grafikai munkások is gyorsan újjászerveződtek. Mindkét szervezet vezetésében - éppúgy, mint a nyomdászoknál - a régi, főképp az 1944 márciusa, illetve októbere előtti vezetők vitték a szót. A Grafikai Munkások és Rokonszakmák Országos Szakegyletének - amely már február közepén újjáalakult - máj. 25-i intézőbizottsági ülés döntése alapján megerősítették Bakacsi Lajost titkári funkciójában, a szervezet elnöke Stignitz Attila lett. A Magyar Könyvkötők Szabad Szakszervezetének febr. 15-i szervező bizottsági választása és a bizottság márc. 6-i ülése után annak vezetői Uhirek (Völgyes) Ferenc, Blaskó Nándor és Dédes Gyula lettek. Febr. 5-én meglakult a Hírlapterjesztő Munkások Szabad Szakszervezete is Feckó Imre elnökletével, ahol a titkári funkciót Polgár Sándor töltötte be. Kislétszámú szakszervezetük - amely sok szállal kötődött a nyomdaipari szakszervezetekhez - érdekes színfoltot jelentett az egyre jobban kiszélesedő magyar szakszervezeti életben. A szervezeti élet célját mindhárom nyomdaipari szakma vezetői az újjáépítés megindításában és szaktársaik helyzetének az akkori súlyos viszonyok között is mind emberibbé tételében jelölték meg. A Typographia beköszöntő júl. 6-i vezércikkében hangsúlyozottan szólt az elmúlt korszak tanulságairól, és annak a forradalmi gondolatnak az érvényesítéséről, amely az emberi jogegyenlőség társadalmi rendszerét a szocializmusban jelöli meg. Taián a szociáldemokrata mozgalmi iskolázottság és a szervezeti fegyelem a magyarázata annak, hogy a szocializmus igenlése mellett a három szakszervezet hivatalos jegyzőkönyveiben - a Kéziszedők Körén kívül - mégsincs nyoma annak a politikai radikalizmusnak, amelyet más szakszervezeteknél tapasztalhatunk. Bár a kommunista párt nyomdájában a Szikrában a kéziszedők részé-