Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

I. Levéltári kérdések

PETRIKNÉ VÁMOS IDA: A TANÁCSI NYILVÁNTARTÁSOK SELEJTEZHETÖSÉGÉNEK ÉS LEVÉLTÁRI MEGŐRZÉSÉNEK KÉRDÉSEIHEZ A Módszertani Osztály irattani kutatásai keretében 1983-ban indította el a tanácsok szakigazgatási szerveinél vezetett nyilvántartások számbavételével, levéltári szempontok szerinti minősítésével, forrásértékük vizsgálatával, valamint szisztematikus és analitikus leírásával kapcsolatos munkát. Ezzel olyan módszertani segédanyag összeállítására vállalkozott, amelynek segítségével a levéltárak egyrészt ellenőrizni tudják a tanácsi nyilvántartások sorsát, és ezáltal elősegíthetik a történeti értékű nyilvántartások levéltárba kerülését, másrészt az összeállítás a már levéltárakban lévő tanácsi nyilvántartások minősítéséhez is útmutatóul szolgálhat. Felvállaltuk ugyanis annak meghatározását, hogy az ilyen jellegű iratok selejtezését hol és melyik tanácsi szinten végezzék el a létrehozók, illetve a különböző tanácsi szinteken vezetett - lényegében azonos vagy legalábbis hasonló adattartalmú, történeti értékű - nyilvántartások mely tanácsi szinten őrzendők meg a kutatás számára a létrehozóknál, és a levéltárakban. E kérdéskör azért érdemel külön figyelmet, mert a tanácsok és a levéltárak eddigi gyakorlatában komoly gondot jelentett a történeti értéket képviselő nyilvántartások védelme, hiszen olyan sajátos közigazgatási iratfajtáról van szó, amelynek vezetését és adatait a jogszabályok részletesen előírják, azonban megőrzésükről, iktatásukról, irattárba helyezésükről - ezen irattípus sajátos jellegéből fakadóan - általában nem rendelkeznek. Ezért addig, amíg ügyviteli szempontból szükségesek, az illetékes ügyintézők gondjaira bízzák, de ezt követően sorsuk bizonytalan. Feltételezhetően ez is oka, hogy nem kerülnek be olyan egységesen a levéltárakba, mint az iktatott iratok. A problematika nemcsak a levéltárosokat foglalkoztatja, hanem az államigazgatási szervek szakembereit is, akik évek óta szintén vizsgálják természetesen más szempontok szerint - az egyre gyarapodó nyilvántartások tömegét. Valószínű e munka összegezéseként adta ki a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának Elnöke a 8002/1987. (TK. 9.) MT TH sz. utasítását, amelynek melléklete tartalmazza a hatályos tanácsi nyilvántartások körét és az azokat előíró jogszabályokat. Ez azonban a levéltárosok számára csak annyiban jelent előbbrelépést, hogy hiteles forrásból ismerhetik meg a kötelezően előírt nyilvántartásokat. Iratvédelmi szempontból azonban csak utólagosan lehet jelentősége, hiszen az ilyen iratfajták megőrzéséről az 1984-es irattári terv még nem rendelkezett. A probléma összetettsége miatt célszerűnek látszott bevonni a kezdeti munkálatokba a gyakorlatot és elméletet egyaránt jól ismerő közigazgatási szakembereket. Bálint Tibor 1983-ban még az Államigazgatási Szervezési Intézet tudományos munkatársaként készítette el a téma kutatási előtanulmányát és programját, illetve a járási tanácsoknál (járási hivataloknál) vezetett nyilvántartások számbavételét, majd Madarász István a Minisztertanács Taná-