Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

I. Levéltári kérdések

telező (betanított munkás), 1 fényképész szakmunkás és 1 csoportvezető, aki a gyorsmásoló és sokszorosító műhely és a később létrehozott könyvkötő műhely munkáját is irányítja. Bár ez az összetétel korántsem tette lehetővé az ésszerű munkaszervezést és a kapacitások arányos kihasználását, mégis három évet, kellett várni az újabb felvevőgép, ezúttal egy új, szintén SMA 1 típusú, de az előbbinél már lényegesen korszerűbb felvevőkamera beszerzésére (1986). Ezzel megkétszereződött a műhely teljesítőképessége. Sajnos a második felvételezői állás betöltése körüli nehézségek, a munkatársak többszöri cserélődése miatt a teljesítmény megkétszereződése egyelőre várat magára: Év Felvétel A felvételezett iratanyag (fm) 1983 9, ,367 0,85 1984 295, ,194 25,18 1985 292, ,191 25,1986 293, ,703 31,09 1987 273, ,994 47,68 Összesen: 1.164, ,449 129,80 Az iratanyag előkészítése és felvételezése a LÜSZ előírásainak megfelelően, illetve a Levéltári mikrofilmezés (Szerk.: Balázs Péter. Levéltári Módszertani Füzetek 1. sz. Budapest, 1983.) című kiadványban közölt munkautasítás szerint történik. Az iratokat - referensek irányításával - többnyire nyugdíjasok (pedagógusok, államigazgatási tisztviselők) készítik elő. E munka darabszintű rendezésből, lapszámozásból, jegyzékelésből áll. (Az előkészítés során felvetődő problémákra később még visszatérünk.) A műhelyben felvételezés előtt a dobozjegyzék alapján ellenőrzik az átvett iratanyagot és korrigálják az esetleges hiányosságokat. Ezután kezdődik a tényleges felvételezés, melynek során minden tekercs elejére felveszik az ún. táblákat, melyek a film azonosításához szükséges állandó adatokat tartalmazzák: hol, mely intézményben, ki és mikor, melyik felvételező gépen készítette a felvételeket és hányadik tekercsről van szó. Ugyancsak minden tekercs elejére rákerül a kicsinyítés arányára vonatkozó adat, a technikai.ellenőrzést szolgáló teszt-ábra, valamint a szabványban előírt jelképek. Ezek, valamint az iratanyag nagyobb egységeit elválasztó úgynevezett címcédulák, melyeket ugyancsak a műhely munkatársai készítenek el, a mikrofilmen szabadszemmel is olvashatók, így a mikrofilm azonosítása és a rajta való tájékozódás leolvasó készülék nélkül is lehetséges. A felvételező munkanaplóban regisztrálja a gépen végzett munkát. Ez visszamenőleg is lehetővé teszi a dolgozó teljesítményének, a felhasznált film mennyiségének az ellenőrzését, az esetleges problémák tisztázását, lehetővé teszi annak megállapítását, hogy ki mikor milyen anyagot felvételezett, végül alapul szolgál az adatszolgáltatáshoz. Az Új Magyar Központi Levéltárban a mikrofilmezést, archiválási céllal végezzük. A negatív mikro-