Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
III. Krónika
meg, de hogy az iratokat a pusztulástól megmentsük, kénytelenek vagyunk zsákokban, nagyméretű papírdobozokban, csomagokban - lényegében ömlesztett állapotban átvenni (Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, Magyar Dohányipari Tröszt, Mecseki Szénbányák stb.). Bár az ilyenfajta iratátvétel - szerencsére - ritkaságszámba megy, az már a beszállítások több mint a felére érvényes, hogy a selejtezés nem történt a kellő gondossággal, és az állagokra, sorozatokra, tételekre bontás, illetőleg a szervnél kialakított eredeti irattári rend helyreállítása, annak levéltári szempontok szerinti korrigálása már a levéltárosra és a kezelőre marad. A három év alatt középszintre rendezett mintegy 1320 fm iratanyag jól érzékelteti ennek a feladatnak a nagyságrendjét. Az ellenőrző rendezés és a középszintre rendezés adatainak összevetése az átvett iratok mennyiségével egyértelműen bizonyítja, hogy nem "fulladunk bele" az évről-évre bezúduló irattömegbe, hogy a belső levéltári munka arányban áll az iratátvételek által támasztott követelményekkel. A szorító mennyiségi feladatok mellett egyelőre háttérbe szorul egyes irategyüttesek darabszintű rendezése, de folyik ilyen jellegű munka is: részben a mikrofilmezéssel összefüggésben, részben attól függetlenül. így darabszinten rendeztük például a Népművelési Minisztérium visszaminősített TÜK iratait és egyes minisztériumok kollégiumi iratait. Jelenlegi ötéves tervünkben célul tűztük ki az iratselejtezés intenzívebb, nagyobb arányú megindítását a tervidőszak második felében, melyhez a szükséges felmérések, módszertani vizsgálódások folyamatban vannak. 19B51987-ben kifejezetten iratselejtezés céljából csak a Központi Gazdasági Döntőbizottság mintegy 200 fm-es fondját vettük kézbe. A fentebb részletezett középszintű rendezésekkel párhuzamosan azonban más fondokban is folyt - olykor igen jelentős - selejtezés. Egyes korábban átvett vállalati fondoknak például 40-75%-át minősítettük selejtnek a rendezési munkálatok során, de selejtezhető iratanyag bőven akad egyes minisztériumok (saját főhatóságunkat is beleértve) átadott irataiban is. Az elmúlt három év alatt iratselejtezés révén mintegy 350 fm-rel csökkent iratanyagunk. Segédletkészítés terén is sokféle feladatot kellett megoldani, s ezért e feladatokat kénytelenek voltunk rangsorolni. 1985-ben készültek el - a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya utasításának megfelelően - az állagonként felvett tervezési-statisztikai lapok, amelyek a levéltárunkban továbbra is használatos alapleltárakkal együtt biztosítják a levéltári anyag nyilvántartását, az egyes egységek mennyiségében bekövetkező változások regisztrálását, illetve ezen irategyüttesek minősítését a rendezettség, selejtezettség, segédletekkel való ellátottság szempontjából. Ez képezi alapját egyrészt az évenkénti statisztikai adatszolgáltatásnak, másrészt fond- és állagjegyzékünk összeállításának. Ez utóbbi munkát 1987-ben végeztük el, és a még szükséges kisebb korrigálások után 1988 első felében jelenik meg. A fond- és állagjegyzék összeállítása sok szakmai és módszertani kérdést vetett fel, és a vele való foglalkozás, az adatok pontosítása, a kérdések tisztázása valamennyiünk számára sok tanulsággal járt. A legfontosabb tisztázandó kérdés a LÜSZ-ben, illetve a fondjegyzékszerkesztési utasításban és annak módosításaiban meghatározott fondfőcsoportok alkalmazása az UMKL illetékességi körébe tartozó fondképzőkre. A XVII., a XIX., a XXVII., a XXVIII. és a XXX. fondfócsoport értelmezése körüli viták eredményeként végrehajtott átcsoportosítások, valamint a
