Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

III. Krónika

meg, de hogy az iratokat a pusztulástól megmentsük, kénytelenek vagyunk zsákokban, nagyméretű papírdobozokban, csomagokban - lényegében ömlesztett állapotban átvenni (Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, Magyar Dohányipari Tröszt, Mecseki Szénbányák stb.). Bár az ilyenfajta iratátvétel - szerencsé­re - ritkaságszámba megy, az már a beszállítások több mint a felére érvé­nyes, hogy a selejtezés nem történt a kellő gondossággal, és az állagokra, sorozatokra, tételekre bontás, illetőleg a szervnél kialakított eredeti irattári rend helyreállítása, annak levéltári szempontok szerinti korrigá­lása már a levéltárosra és a kezelőre marad. A három év alatt középszintre rendezett mintegy 1320 fm iratanyag jól érzékelteti ennek a feladatnak a nagyságrendjét. Az ellenőrző rendezés és a középszintre rendezés adatainak összevetése az átvett iratok mennyiségével egyértelműen bizonyítja, hogy nem "fulladunk bele" az évről-évre bezúduló irattömegbe, hogy a belső levéltári munka a­rányban áll az iratátvételek által támasztott követelményekkel. A szorító mennyiségi feladatok mellett egyelőre háttérbe szorul egyes irategyüttesek darabszintű rendezése, de folyik ilyen jellegű munka is: részben a mikrofil­mezéssel összefüggésben, részben attól függetlenül. így darabszinten rendez­tük például a Népművelési Minisztérium visszaminősített TÜK iratait és e­gyes minisztériumok kollégiumi iratait. Jelenlegi ötéves tervünkben célul tűztük ki az iratselejtezés intenzí­vebb, nagyobb arányú megindítását a tervidőszak második felében, melyhez a szükséges felmérések, módszertani vizsgálódások folyamatban vannak. 19B5­1987-ben kifejezetten iratselejtezés céljából csak a Központi Gazdasági Dön­tőbizottság mintegy 200 fm-es fondját vettük kézbe. A fentebb részletezett középszintű rendezésekkel párhuzamosan azonban más fondokban is folyt - oly­kor igen jelentős - selejtezés. Egyes korábban átvett vállalati fondoknak például 40-75%-át minősítettük selejtnek a rendezési munkálatok során, de selejtezhető iratanyag bőven akad egyes minisztériumok (saját főhatóságunkat is beleértve) átadott irataiban is. Az elmúlt három év alatt iratselejtezés révén mintegy 350 fm-rel csökkent iratanyagunk. Segédletkészítés terén is sokféle feladatot kellett megoldani, s ezért e feladatokat kénytelenek voltunk rangsorolni. 1985-ben készültek el - a Mű­velődési Minisztérium Levéltári Osztálya utasításának megfelelően - az álla­gonként felvett tervezési-statisztikai lapok, amelyek a levéltárunkban to­vábbra is használatos alapleltárakkal együtt biztosítják a levéltári anyag nyilvántartását, az egyes egységek mennyiségében bekövetkező változások re­gisztrálását, illetve ezen irategyüttesek minősítését a rendezettség, selej­tezettség, segédletekkel való ellátottság szempontjából. Ez képezi alapját egyrészt az évenkénti statisztikai adatszolgáltatásnak, másrészt fond- és állagjegyzékünk összeállításának. Ez utóbbi munkát 1987-ben végeztük el, és a még szükséges kisebb korri­gálások után 1988 első felében jelenik meg. A fond- és állagjegyzék összeál­lítása sok szakmai és módszertani kérdést vetett fel, és a vele való foglal­kozás, az adatok pontosítása, a kérdések tisztázása valamennyiünk számára sok tanulsággal járt. A legfontosabb tisztázandó kérdés a LÜSZ-ben, illetve a fondjegyzékszerkesztési utasításban és annak módosításaiban meghatározott fondfőcsoportok alkalmazása az UMKL illetékességi körébe tartozó fondképzők­re. A XVII., a XIX., a XXVII., a XXVIII. és a XXX. fondfócsoport értelmezé­se körüli viták eredményeként végrehajtott átcsoportosítások, valamint a

Next

/
Thumbnails
Contents