Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
III. Krónika
elhúzódása is. Az átvett iratok elhelyezése, raktározása a csökkenő ütem ellenére is egyes esetekben csak ideiglenes, olykor az elemi higiéniai és tűzvédelmi feltételekkel sem rendelkező raktárakban volt lehetséges. Más esetekben a már egyébként is telített raktárakba kellett bezsúfolni az újonnan átvett anyagot, ami a rendezési, kutatószolgálati és ügyfélszolgálati feladatok ellátását igencsak megnehezítette. Iratátvételi munkánkat azonban nem az iratok mennyisége, hanem azok történeti forrásértéke minősíti. A fent jelzett átmeneti elhelyezési gondok vállalása ebből a szempontból is teljes mértékben indokolt volt. A legdinamikusabban a XIX. fondfőcsoportba tartozó szervek (tehát a minisztériumok és egyéb főhatóságok) fondjai gyarapodtak: tőlük vettük át az iratanyag mintegy 65-70%-át. Csak példaként említem: a tárgyalt három évben a Minisztertanácstól 21, a MT Tanácsi Hivatalától 34, a Külügyminisztériumtól (beleértve a külképviseletek iratait is) 385, a Művelődési Minisztériumtól 400 (ebből 27 fm az egykori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium iratanyagát gyarapította!), az 1980-ban megszűnt Munkaügyi Minisztérium jogutódjától 134, a KPM-től 50, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumtól 100, a Külkereskedelmi Minisztériumtól 30, a Belkereskedelmi Minisztériumtól peddig 140 fm iratot vettünk át. Jelentősen emelkedett a vállalati fondok száma is: a beszállított iratanyag mintegy 20%-a ezt a fondfőcsoportot gyarapította. A tatabányai, a mecseki, a borsodi és a mátraaljai szénbánya vállalatok, a bauxitbányászati, valamint a timföld- és aluminiumfeldolgozó vállalatok, a Kőolaj- és Gázipari Tröszt, illetve tagvállalatai, egyes építő, útépítő, tervező és beruházó vállatok, vagy a Magyar Beruházási Bank iratai ma már fontos alkotórészét képezik az UMKL-ben őrzött felszabadulás utáni irategyüttesnek. Természetesen a többi fondfőcsoportba tartozó szervektől is került be történeti értékét és mennyiségét tekintve egyaránt jelentős iratanyag: A Központi Népi Ellenőrzési Bizottságtól; a központi Gazdasági Döntőbizottságtól; a Magyar Rádiótól, a Magyar Filmtudományi Intézettől és Filmarchívumtól, az Agrárgazdasági Kutató Intézettől; a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsától; a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségétől, a Magyar írók Szövetségétől stb., stb. x A belső levéltári munka (rendezés, selejtezés, segédletkészítés) egyik súlyponti feladata volt az évről évre átvett tetemes iratmennyiség birtokbavétele, ellenőrző rendezése, hogy rövid időn belül a kutatók rendelkezésére lehessen bocsátani, illetve az ügyfélszolgálati vagy a felmerülő ügyviteli jellegű igényeket minél hamarabb ki lehessen elégíteni. (Ügyviteli jellegű adatszolgáltatás, illetve iratkölcsönzés főként saját főhatóságunk, valamint az Igazságügyminisztérium, illetve a Külügyminisztérium részére történik.) A három év alatt ellenőrző rendezés alá vont mintegy 1530 iratfolyóméter nagyobbik része a szervek által újonnan átadott iratanyag ilyenfajta "birtokba vételét" célozta. A rendezésnek ez a fajtája természetesen csak akkor alkalmazható, ha az iratképző jól előkészített, dobozolt és szabályszerűen jegyzékeit iratanyagot adott át. Sok esetben azonban az iratátvétel nem így történik. Elvétve még az is előfordul, hogy a jogelőd szervek fOndjainak szétválasztása sem történik