Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

III. Krónika

A ténylegesen alkalmazott főfoglalkozású dolgozók állománycsoportonkénti megoszlása az elmúlt években az alábbi volt: Állománycsoport 1984 1985 1986 1987 Állománycsoport XII. hó 3 1-én Vezető 10 10 12 14 Levéltáros 22 25 23 21 Levéltári kezelő 7 11 5 8 Ügyintéző 4 3 6 4 Ügyviteli alkalmazott 2 1 1 2 Fizikai dolgozó 7 9 18 19 Egyéb 11 15 Összesen: 52 59 76 83 Levéltárunk személyi ellátottságával kapcsolatban feltétlenül szólni kell néhány kérdésről. Az elmúlt években a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekciója keretében felmérést végeztek a levéltárak személyi ellátottságáról, s az adatokat az egyes levéltárakban lévő gyűjteményanyaggal és a levéltári munka egyéb területein adódó feladatokkal összevetve azt a következtetést vonták le, hogy az UMKL a többi levéltárhoz képest igen kedvező helyzetben van. Megítélésem szerint ez a megállapítás már az 1980-as évek elején is vitatható volt, pedig akkor a helyzet még valóban kedvezőbbnek látszott. A mai - és részben az akkori - viszonyok értékeléséhez azonban feltétlenül figyelembe kell venni, hogy három vezető, illetve a szakállományból 7-8 levéltáros és egy kezelő a Módszertani Osztályon, a Számítástechnikai Adathordozók Osztályán és a Reprográfiai csoportnál dolgozik, tehát sem a gyűjtőterületi munkában, sem a belső levéltári munkában, sem a kutató- és ügyfélszolgálatban nem vesz részt. (A Számítástechnikai Adathordozók Osztálya csak 1988 januárjától vette át 34 számítástechnikai profilú szerv felügyeletét a három gyűjteményi osztálytól.) Mindehhez járul, hogy a főfoglalkozású szakalkalmazottak száma - elsősorban éppen a gyűjteményi osztályokon - évről-évre csökken, miközben a levéltári anyag most már eléri a 16.000 iratfolyómétert. A másik probléma, hogy a munkaerőmozgás, a fluktuáció évről-évre 20% fölött volt, 1986-ban pedig elérte a 33%-ot. A fluktuáció érintett valamenynyi szervezeti egységet és valamennyi állománycsoportot, de különösen nagyarányú volt a lelvéltárosok, a levéltári kezelők és a gazdasági ügyintézők között. Ez azt eredményezte, hogy egyes szervezeti egységek (I. és III. osztály, Számitástecnikai Adathordozók Osztálya, Gazdasági-Műszaki Osztály) személyi állománya három-négy év alatt szinte az utolsó emberig kicserélődött. Aligha kell magyarázni, hogy ez milyen hátrányosan befolyásolta a szakmai munkát, egyes esetekben már szinte a levéltár folyamatos működését.