Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

III. Krónika

A fluktuációnak természetesen sok oka volt és van. A levéltárba felvett fiatal kezelók vagy levéltárosok közül néhányan hamar rájönnek, hogy nem tudnak megbarátkozni ezzel a pályával. Más esetben a levéltárosok egy részét személyes érdeklődése inkább más korszakok iratanyagához vonzza, és így az Új Magyar Központi Levéltárt csak átmeneti állomásnak tekintik. Voltak azonban olyan munkatársak, akiknek távozását egyszerűen a nem megfelelő munkahelyi légkör, a különböző nemkívánatos "helyi konfliktusok" okozták. Végül nem hagyható említés nélkül az a jelenség, ami a táblázat adataiból könnyűszerrel kiolvasható, hogy tudniillik a levéltár személyi összetételén belül a szakalkalmazottak aránya egyre kisebb. E szervezeti változások nem a levéltár kezdeményezésére, hanem külső elhatározás eredményeként jöttek létre, így az arányokon való meditálás helyett érdemesebb mégis arra helyezni a hangsúlyt, hogy a jelenlegi szakmai létszám arányban áll a levéltár feladataival, s megfelel más hasonló intézmények létszámellátottságának, vagy esetenként kedvezőbb is annál. x Az UMKL illetékességi körében 1984-ben 752, 1987-ben pedig 829 iratképző szervet tartottunk nyilván. A szervek számának mintegy 10%-os emelkedése önmagában is jelzi, hogy az állami, a társadalmi és a gazdasági élet intézményrendszere állandó mozgásban, változásban van. E változások figyelemmel kísérése nem könnyű feladat, amihez a változások közzétételének szabályozatlansága, esetlegessége éppúgy hozzájárul, mint a levéltárak illetékességi körének elhatárolásában mutatkozó bizonytalanság, és természetesen a referensek változása, a nyilvántartásban ilyenkor keletkező zökkenő is. 1987-ben szervjegyzékünket felülvizsgálva igyekeztünk az e téren mutatkozó hiányosságokat kiküszöbölni. Ismeretes, hogy 1986-1987 fordulóján a pénzintézeteket, majd ezt követően az adógyi igazgatást szervezték át, 1987 végén, 1988 elején pedig a kereskedelemügy, a szociális- és egészségügy, természetvédelem- és vízügy felső és középirányító szerveit, és folyamatban van az Anyag- és Árhivatal, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság, továbbá egyes kormánybizottságok feladatkörének módosítása, illetve más bizottságok megszűntetése és helyettük újak létesítése is. Szervjegyzékünk említett 1987. évi felülvizsgálata alkalmat adott az 1970-es évek óta alkalmazott levéltári érték szerinti kategorizálás újragondolására, pontosítására. Az akkor kidolgozott rendszer értelmében I. kategóriába soroljuk az országos főhatóságokat, s a legfontosabb intézményeket, trösztöket, vállalatokat és társadalmi szerveket, amelyeket lehetőleg évenként meglátogatunk, és ezek az iratátvételek tervezésénél is elsőbbséget élveznek. II. kategóriába soroljuk azokat a szerveket, amelyeknél ugyan szintén képződnek fontos történeti értékű iratok, a társadalmi életben betöltött funkciójuk azonban nem teszi indokolttá évenkénti meglátogatásukat, és tőlük csak kisebb mennyiségű, a közelmúltban lefolytatott értékhatárvizsgálat tapasztalatait hasznosítva erőteljesebben szelektált iratanyagot veszünk át. Végül a többi szervet III. kategóriába, azaz lényegében levéltári értékhatár alá soroljuk. A levéltári tvr.-ben előírt felügyeletet azonban ezen szervek esetében is ellátjuk: véleményezzük iratkezelési szabályzataikat és irattári terveiket, elbíráljuk iratselejtezési jegyzőkönyveiket, és