Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

porítottak és jelentős többletköltséggel jártak. Az illetékesek 1948-ban felvetették a BSZKRT részvénytársasági formájának megszüntetését, illetve fővárosi üzemmé vagy üzemekké való átalakítását. A megszüntetés még egy évet váratott magára, de az átszervezés 1949. okt. 1-én megtörtént. A BSZKRT szervezetét a horizontális elrendezésből vertikális felépítésű közlekedési üzemekre alakították át. Vagyis a vállalat belső felépítését úgy változtatták meg, hogy az addigi igazgatási ágak megszüntetésével, a különböző feladatkörök kialakításával főosztályokat szerveztek. A BSZKRT mindig is bonyolult szervezeti felépítésű nagyvállalat volt, de a felszabadulás után, amikor magába olvasztott több kisebb közlekedési üzemet, valóságos mamutvállalattá, pontosabban az ország második legnagyobb vállalatává nőtte ki magát. A vállalat méreteit a következő adatok is mutatják: - a villamosvasút-üzemi 15 központi állomásból, 21 áramátalakító telepből, 5 pályafenntartási, 4 felsővezeték és 14 kocsiszín csoportból állt, - az autóbuszüzemnek 1 főműhelye, 2 kocsiszíne volt, - a HÉV-nél 4 vonalcsoport, 4 telep, 4 kocsiszín működött, - 34 raktár szolgálta ki a fenti részlegeket. Ilyen bonyolult, szerteágazó vállalat irányítása, vezetése, emellett a növekvő közlekedési igényeknek a kielégítése nehézségekkel járt. A vezetés átszervezésekkel, átscsoportosításokkal, új szervezeti egységek felállításával igyekezett a gondokon enyhíteni. 1948. május 24-én felállították a központi Üzemgazdasági Osztályt, amely hivatott volt átfogni, koordinálni a vállalat valamennyi szolgálati ágait, munkaterületeit, funkcióit. 1949. jan. 1-én létrehozták a Közlekedési Tanácsot azzal a feladattal, hogy a forgalom fejlesztésére, járműtípusokra, jegyrendszerre, pályaépítésre, ügyvitelre javaslatokat dolgozzon ki. A szakoktatás kiszélesítése és továbbfejlesztése céljából 1948-ban létrehozták a legkiválóbb szakemberek bevonásával az Oktatási Tanácsot, amelynek feladatává tették a vállalat keretén belül szükséges szakoktatás megszervezését, új munkaerők kiképzését, az oktatási program és az új tananyag összeállítását, az alkalmazottak kulturális színvonalának emelését. A tanács a vezérigazgató alá rendelten kéthetenként tartotta üléseit. A BSZKRT üzemvitelének átállásával kapcsolatosan szükséges volt, hogy a szakszerű irányításhoz megfelelő tisztviselői utánpótlás álljon a vállalat rendelkezésére. E célból szervezték meg a közúti és városi vasúti tisztképző tanfolyamot, amely 1946-ban 100, később még újabb 200 közlekedési dolgozót készített fel. A BSZKRT-ot az Igazgatóság irányította, élén elnökkel és két alelnökkel. Az előbbi funkciót a felszabadulástól 1948 júliusáig az ismert szociáldemokrata vezető, Miliők Sándor, akkori államtitkár látta el, őt váltotta fel Mayer Béla. Az egyik alelnöki tisztet több éven át Kossá István (MKP), a Szakszervezeti Tanács főtitkára töltötte be. Az Igazgatóság megbízásából a vállalatot a vezérigazgató képviselte. Ez a tisztség 19451949 között többször is változott: Szebeny Józsefet 1945 februárjában elbocsátották, átmenetileg Menczer Mihály megbízottként működött, majd Szemere Jánost véglegesítették, akit 1947 végén leváltottak, és őt Nánai György követte. A BSZKRT méreteit az alkalmazotti létszámmal is illusztrálhatjuk. 1945 májusában a hivatalosan regisztrált 20 700 főből mintegy 12 000 személy