Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
teljesített szolgálatot, érdekkörébe tartozó közlekedési vállalatok alkalmazottainak összlétszáma az 1947. év végén 18 416 főre nőtt, melyből szellemi dolgozó 1167, fizikai pedig 17 249 fő 5U/ volt. Az állomány 1940-1949-ben tovább növekedett: az 1949. jún. 30-i statisztikai jelentés szerint a vállalat 11 076 kalauzt (9026 kalauz a villamosnál, 953 autóbuszon, 1097 a HÉV-en), 4267 ,kacsivezetőt (3437 villamos, 503 autóbusz, 327 HEV-vezető) tartott nyilván. A BSZKRT dolgozóinak bérhelyzetéről, kereseti viszonyairól a felszabadulás után kötött kollektív szerződések adnak tájékoztatást. Az illetményeket első alkalommal a vállalatnál az 1945. ápr. 1-én életbe léptetett fizetési táblázat rendezte, mely 16 fizetési fokozatot tartalmazott. Eszerint a legkisebb és legnagyobb fizetés közötti arány közel 5,5-szeres (144 P, illetve 755 P) volt. Az egyes kategóriák (kalauz, váltóőr, kocsivezető) béreit némiképpen megemelte az eladott jegyek utáni bevétel, az ún. kalauzi jutalom, más beosztásoknál az a sokfajta pótlék, amelyet a BSZKRT és a Magyar Közalkalmazottak Szabad Szakszervezete részéről 1946-ban megkötött kollektív szerződés tartalmazott. A forint bevezetése után a BSZKRT igazgatósága újból rendezte a dolgozók bérét, s új fizetési táblázatot léptetett érvénybe. A romeltakarítás időszakában, amikor az élelmiszer-beszerzés szinte lehetetlen volt, a szolgálatban levő dolgozók és családtagjaik részére személyzeti étkezdéket, ún. jóléti konyhákat szerveztek, ahol délben egy tál ételt, kenyeret, zsírt osztottak. 1945 végén már 12 étkezde állt rendelkezésre, 1945-ben kiosztottak 1 824 654 ebédet. Az üzemi bizottság és a később létrehozott ún. jóléti alosztály leleményes módon megszervezte az élelmiszer-beszerzést és -elosztást, s ezzel mentesítette a közlekedésért napi 10-12 órán át dolgozókat gyakori sorbanállások alól, megvédte őket a feketézőktől és gondoskodott a dolgozók ruha-, védőital-, tüzelőszerellátásáról, burgonyaszükségletének kielégítéséről is. A hároméves terv időszakában a szociális intézkedések köre tovább bővült. Bevezették a családi pótlékot, a különféle segélyeket, előirányozták munkáslakások építését, gyermekintézmények, kultúrtermek, üdülők létesítését. A BSZKRT-nál már 1945 előtt, az illegalitásban is jól együttműködött a két munkáspárt, a felszabadulás után pedig a helyi kommunisták és szociáldemokraták szoros egyetértésben tevékenykedtek a közlekedés helyreállításáért. A munkáspártok és a szakszervezet képviselőinek összefogása révén jöttek létre a vállalatnál az üzemi és igazoló bizottságok. Az üzemi bizottság elsőnek, még 1945 januárjában a székházban és az Aréna főműhelyben alakult meg, majd később az egyes telephelyeken. A BSZKRT-nak egy központi és 24 helyi üzemi bizottsága volt 195 fővel. Ez a munkásszervezet a helyreállítási munkálatok irányításával, az élet megindításával, a dolgozók jóléti ügyeinek intézésével rendkívüli feladatokat oldott meg. A központi üzemi bizottság, az ügyvezetés kezdeti aléltsága miatt az egész vállalat irányítását a kezébe vette, vezetője több éven keresztül Maróti Károly (MKP) volt. Az igazgatósági üléseken az üb rendszeresen, aktívan vett részt, élve hatalmi jogával. Az igazoló bizottságok 1945. márc. 27-én kezdték meg működésüket, kezdetben három, majd az érdekeltek nagy száma miatt 1945. jún. 17-től öt bizottsággal. Az év végéig a bizottságok 12 812 személyt igazoltattak, 1883 ellen hoztak valamilyen fegyelmi határozatot, 300 főt ítéltek állásvesztésre.
