Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
KÁPOSZTÁS ISTVÁN: A FŐVÁROSI KÖZLEKEDÉS FELSZABADULÁS UTÁNI TÖRTÉNETÉBŐL (1945-1967) 1. A háború utáni helyzetkép A második világháború rombolásai következtében a főváros közlekedése óriási károkat szenvedett, a felszabadult lakosság egy teljesen megbénult, tönkrement közlekedést örökölt. A kölekedés nagy ihletőjének, tervezőjének és szervezőjének, Széchenyi Istvánnak száz évvel korábbi megállapítása, hogy "a közlekedés nélküli ország egy sínylő test, mely méhében hordja a nyavalyák minden nemét" helytálló volt ezekben a napokban is. A hosszú ostrom alatt, amikor erős tüzérségi aknatűz és bombázás közepette utcáról-utcára mentek a harcosok, elsősorban a felsóvezetékek és a vágányok mentek tönkre. A főváros 437,5 km hosszú úthálózatának mintegy 10%-a teljesen megsemmisült, a felsővezeték-hálózatnak mindössze 16%-a maradt épségben, és elpusztult az áramátalakító kapacitás 41%-a is. Súlyos károk érték a közlekedési eszközöket, a főváros helyi közlekedését lebonyolító vállalatának, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaságnak (BSZKRT) 1860 db személyszállító kocsijából 1445 db részben tönkrement, részben megsemmisült,, /a 298 db autóbusz-állományból szinte egy sem maradt üzemképes állapotban. Tragikus volt a főváros közlekedésére, hogy a németek valamennyi közúti hidunkat robbantással megsemmisítették, és ezzel együtt pusztultak el sokhelyütt a véglegesen kiépített dunai rakpartok, a függőleges partfalak és a mellvédek is. A háborús pusztítások a vasúti pályákat annyira tönkretették, hogy 1945 elején a budapesti vonalak szinte kivétel nélkül járhatatlanok voltak. A helyiérdekű vasutak 689 egységéből 197 súlyosan megrongálódott, a vágányzat pedig 110 helyen sérült 2 meg. A főváros útburkolataiból 250 ezer m teljesen elpusztult, 1,8 millió m útburkolat pedig a háborús forgalom következtében vált használhatatlanná. A főváros legnagyobb közlekedési vállalata, a BSZKRT kereken 28 millió pengő kárt szenvedett, amiből 4 millió volt az épületkár, 5 millió a vonalhálózati kár, 6 millió a gördülőanyagkár, 13 millió a műhelyekben és felszerelésekben keletkezett károk összege. A kép, amelyet a helyiérdekű vasutak berendezése az ostrom után nyújtott, sivár és vigasztalan volt. Nyílt pályán rekedt, összetört szerelvények, kidőlt vezetéktartó oszlopok, feltépett és megsérült pályatestek, sok helyütt kilométerek hosszában hiányzó felsővezetékek és tápkábelek mutatták a pusztítás rendkívüli mértékét. A gazdasági életet ért károk közül összegszerűségének magassága, de a gazdasági életre gyakorolt általános bénító hatása miatt is, a közlekedést ért károk voltak a legtragikusabbak. Miután a közlekedés, a megfelelő összeköttetés nélkülözhetetlen előfeltétele a gazdasági élet megindulásának, a közellátás biztosításának, így ezekben a napokban a fő figyelem elsősorban a vasutak, a közutak, a hidak helyreállítására irányult.
