Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
igenlését hogyan kössék össze a tradíciókról való lemondással. A kor - amely a politikumot mindennél előbbre helyezte, s a hatalomért folytatott harcban az egyég demonstratív követelménye alá rendelt minden csoportérdeket - nem kedvezett a magyar nyomdaipari szakmákra jellemző autonóm szervezkedési formáknak. Politikai síkon a szakmai tradíciók védelme gyakorta vezetett a szociáldemokrata jobboldal álláspontjának elfogadásához, és fordítva, a hagyományokkal való szembefordulást kritikátlanul a forradalmisággal azonosították. Az 1947. őszétől az államosításig terjedő időszakban a személyi ellentétek minden addiginál áthidalhatatlanabbnak bizonyultak, és az általános balratolódás során Brumiller László és Völgyes Ferenc fokozatosan tért vesztettek. A Szaktanács 194B. márc. 3-i ülésén bejelentették Völgyes Ferenc lemondását, akinek helyét a könyvkötőknél Blaskó Nándor vette át. Ugyanakkor azt is közölték, hogy "Brumillec 2 László betegszabadságra távozott, lemondása szintén rövidesen megtörténik". Egy héttel később a Tanács ülésén a főtitkár már az ő visszalépéséről is beszámolhatott. Bakacsi Lajos elfogadta a mozgalom egységes vezetésére tett lépéseket, s Halász Alfréddal együtt biztosította Kossá Istvánt és helyettesét, Piros Lászlót személyes támogatásukról. Halász a márc. 10-i ülésen kijelentette, hogy "ki kell,küszöbölni a két-párt rendszer által létrejött ellentéteket az üzemekben". Az SZDP XXXVI. 1948. márc. 5-7-én tartott kongresszusán a kommunisták kijelölte szocialista út és politika győzelmét hozta. Elítélték a jobboldali szociáldemokratákat, s felhatalmazták a pártvezetést, hogy kezdjenek tárgyalást a Magyar Kommunista Párttal az egységes munkáspárt megteremtéséről. Az egyesülés előkészítésére közös politikai és szervező bizottságot, valamint üzemi és területi egységbizottságokat hoztak létre. Az egyesítés az alapszervezetek szintjén kezdődött meg, s a középszintű pártszervezetekben folytatódott. Márc. 20-21-én a szakszervezetek országos konferenciát tartottak, amelynek célja a mozgalom egységének erősítése, az átszervezések előkészítése és az egységes vezetés elvének elfogadtatása volt. A konferenciát követően a Könyvnyomdai Munkások Szabad Szakszervezete is gyűlést hívott össze a mozgalom alapelveinek tisztázására. Az ápr. 11-én az államosítások lelkes légkörében lezajlott Országos Értekezleten Révai József és Szakasits Árpád kifejtették, hogy a szakszervezeti mozgalom új szakaszba jutott, s mind a mozgalom felső, mindpedig középső szintjein elengedhetetlen követelmény az egységes vezetés és a nagyobb szervezeti egységek megteremtése. Részletekbe menően kitértek a munkáspártok küszöbön álló egyesülésére, s annak történelmi előzményeire is. Harustyák Józsefnek, a Szaktanács új elnökének hasonló szellemű beszéde is alátámasztotta a két nagytekintélyű politikus által elmondottakat. Válaszul Galló Ernő referátumában önkritikával utalt arra, hogy "a három év alatt nem tettünk meg mindent úgy, ahogy tennünk kellett volna". A végső konklúziókat Halász Alfréd vonta le. Utalt a két munkáspárt egyesülésének szükségességére, s kitért a feszült nemzetközi helyzetre, kihangsúlyozva, hogy "a magyar munkásosztály helye a demokratikus népek élén haladó Szovjetunió mellett van". A nyomdaipari szakmák egyesítésével kapcsolatban kifejtette, hogy ez már nemzetközileg is elfogadott irányelv. Az értekezlet tudomásul vette a politikailag kompromittálódott Brumiller László nyugdíjaztatását, valamint az Országos Bizottságnak azt a döntését, mellyel Galló Ernőt a főtitkári, Willert Andort pedig a fótitkárhelyettesi és a Typographia szerkesztői tisztségének betöltésével bízta meg.
