Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

BERÉNYI ILDIKÓ : AZ ÉLELMISZERIPARI MINISZTÉRIUM HIVATALTÖRTÉNETE ÉS IRATANYAGA (1952-1956) I. Az élelmiszeripar helyzete 1952-1956 "Eléggé elterjedt az "ötvenes évek" kifejezéssel jelölni a szocialista építés első éveinek eseményeit, de még inkább elterjedt, hogy pusztán azokat a hibákat, negatív jelenségeket jelölik vele, amelyek ezekre az évekre voltak jellemzőek." Egyetértve a kiváló tanulmány megállapításával, az Élelmiszeripari Minisztérium hivataltörténete és iratanyaga ismertetése kapcsán - jelen tanulmány keretei között csak példaként kiragadva, a teljesség igénye nélkül - néhány olyan adatra szeretném irányítani a figyelmet, melyek nemcsak a gazdaságpolitikában elkövetett és a szakirodalomban is olvasható hibákat érzékeltethetik, hanem azt is, hogy minisztérium milyen "állapotban" vette át 1952-ben az élelmiszeripar, élelmezésipar országos hatáskörű irányítását; és erőfeszítései nyomán milyen eredményeket mutathatott fel a népgazdaságban. A felszbadulás óta az élelmiszeripar jelentősen fejlődött. Fejlesztették az ipar műszaki berendezéseit, új üzemeket létesítettek, a legtöbb élelmiszeripari ágban kialakították a nagyüzemi gyártástechnológiát, lefektették az élelmiszeripari tudományos kutatás alapját. Az iparág jelentős részében felszámolták a kézműipari jelleget. Különösen nagy volt a fejlődés az államosítások után. Elmondható ez annak ismeretében is, hogy például a második világháborúban a jéggyárak megrongálódtak, termelésük erősen 50%-ra visszaesett. Az 1948. évi államosítás után a jéggyárak rendbehozatala, kéziraktáraik bővítése megkezdődhetett. A paprikaipar az 1949. jan. 31-i államosítások előtt kimondottan háziipari jellegű volt. Az átvett feldolgozó telepek csak igen kis számú és korszerűtlen, kis kapacitású géppel rendelkeztek, átvevő és tároló pajta is kevés volt. Az államosítás után a legsürgősebb feladat a termelés oly módon történő megszervezése volt, hogy a tárolás, szárítás és őrlés teljesen a paprikaiparon belül bonyolódjék le. A sütőipar fejlesztése rendkívül lemaradt a népgazgaság fejlődéséhez és a fogyasztás növekedéséhez képest, a lakossági igények mögött. Az elmaradás egyik fő oka az volt, hogy kb. 1500 sütőüzemet teljesen elhanyagolt állapotban csak 1952 végén vettek át a magánszektorból. A sütőipar három budapesti és két új vidéki (Sztálinváros, Komló) nagyobb üzem kivételével még évekig kisipari ellegű maradt. Megjegyzendő, hogy az 1953. aug. 7-én kelt 503/10/ 1953. MT számú határozat alapján - a szövetkezeti sütőüzemek állami kezelésbe vétele után - 1953. okt. 1-vel került csak az egész sütőipar az Élelmiszeripari Minisztérium közvetlen irányítása alá. Az édesipar az államosítás óta jelentős fejlődést mutatott. Ezt nem új létesítményekkel vagy nagyobb beruházásokkal, hanem elsősorban szervezési intézkedésekkel, a géppark célszerű átcsoportosításával, a műszakok sűrítésével lehetett elérni. Az édesipar ennek következtében az államosítás előtti termelésének mintegy ötszörösét adta a népgazdaságnak. A termelés további növelése azonban rekonstrukcióval már nem volt biztosítható. Az iparág épületeinek állaga, gépeinek túlnyomó többsége annyira elavult, gyártó rész-