Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

legei annyira túlzsúfoltak voltak, hogy a kapacitás fokozottabb kihasználása már nem volt lehetséges. Az ország gazdaságpolitikájának, azon belül a mezőgazdaság erőltetett szocialista átalakításának s a beszolgáltatási rendszer torzulásai az ötvenes évek elejére már éreztették káros hatásukat. Az 1950-ben bevezetett jegyrendszert a termelés visszaesése következtében előállott élelmezési zavarok miatt vezették be. 1952 őszére gyakorlatilag lehetelenné vált a termelőszövetkezetek további szervezése. Az egyoldalú, erőltetett iparosítás csak a mezőgazdasági és ehhez kapcsolódva az élelmiszeripari beruházások lecsökkentése, illetve egyre fokozódóan elvonó jellegű agrárpolitika árán volt keresztülvihető. A kötelező beszolgáltatás rendszere az egyik legsúlyosabban terhelő eljárás volt a termelőkkel szemben. Ugynakkor - és részint ennek következtében - még a termelés elégtelensége is akadályozta az állami kenyér-, gabona- és a főbb húskészletek mennyiségi növelését, ami súlyos életszínvonalbeli visszaesést eredményezett. "Az egy főre jutó kenyérgabona mennyisége mintegy 25%-kal volt kevesebb az 1952-53-as gazdasági évben, mint az,azt megelőzőben. 1952-ben azonban nemcsak kenyérgabonából, hanem több más fontos élelmezési cikkból^is (burgonya, hüvelyesek, cukorrépa) igen gyenge termést takarítottak be." Igen súlyos helyzet alakult tehát ki az élelmiszeriparban, s így az élelmiszerellátásban, melyhez kétségtelenül hozzájárult a kedvezőtlen időjárás is. E problémák megoldására született pölitikai'és gazdasági elképzelések, tervek a szakirodalomból ismeretesek. Az élelmiszeripar gyorsabb fejlesztésére is születtek felső szintű döntések. Ennek eredményeként az élelmiszeripar termelése értékben 1949-hez képest az. első ötéves terv időszakában 1954 végéig 238,9%-kal emelkedett. A fejlődés mértékére még jellemzőbb, ha egyes fontosabb fogyasztási cikkek termelésének emelkedését vizsgáljuk egy, az élelmiszeripar műszaki fejlesztésének helyzetét elemző előterjesztés alapján. Eszerint a cukortermelés az első 5 éves terv időszaka alatt 69,8%-kal, a zsíré 70,3%-kal, a nyershúsé 55,9%-kal, a kolbászféléké 144,8%-kal, a baromfié 104,1%-kal, a tojásé 173,2%-kal, a fogyasztási tejé 137,3%-kal, a ,'sajté 71,9%-kal emelkedett. Étolajból és margarinból 124,6%-kal, sörből 321,8%-kal, szivarból 73,3%-kal termeltek többet, mint 1949-ben. Az első 5 éves terv során a munkáslétszám 134,1%-ra, a termelékenység 178,2%-ra emelkedett a minisztériumi iparban. Meg kell állapítani azt is, hogy 1951-től 1954-ig az ipar termelékenysége kisebb ingadozásoktól eltekintve nem emelkedett. A tervidőszak során a konzervipar termelékenysége 11,3%-kal nőtt csak, a tejiparé 57%-kal, a húsiparé 78%-kal, a baromfiiparé 90%-kal, a növényiparé 220%-kal, az édesiparé 150%-kal, a szesziparé 127%kal, a söriparé 164%-kal, a dohányiparé 119%-kal emelkedett. Az eredmények eléréséhez alapvetően az élelmiszeripar műszaki színvonalának állandó emelése járult hozzá, bár egyéb tényezők is szerepet játszottak: pl. termelés mennyiségének növekedése, munkaverseny stb. Az első öt éves terv időszakában üzembehelyezett legfontosabb létesítmények a kapacitás bővítését biztosították, és főleg a hűtőiparban, sütőiparban, baromfiiparban és a tejiparban hoztak eredményt. E létesítmények a korszerű technológiát képviselték, emelték a műszaki színvonalat és ezzel a termelékenység fokozását és az önköltség csökkenését eredményezték.