Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

I. Levéltári kérdések

PETŐ IVÁN: A HOOVER INSTITUTION ARCHÍVUMA ÉS MAGYAR VONATKOZÁSÚ IRATAI 1987-ben a Soros Alapítvány jóvoltából fél évet töltöttem az Amerikai Egyesült Államokban, Ösztöndíjam a kalifornai Stanford Egyetemhez szólt, de - a máshol tett rövidebb utazások mellett - módom nyílott arra is, hogy alaposabban megismerjem a szintén a San Francisco Öböl mellett lévő másik világhírű egyetemet, a Berkeley-t is. Most mégsem e két városnyi egyetemről, hanem a stanfordi területén található Hoover Intézetről, illetve annak Levéltáráról, részletesebben magyar vonatkozású iratairól és külön is Kertész István - hazai terminológiával élve - fondjáról szeretnék rövid áttekintést adni. Az amerikai szakmai beszámolókból ismert, hogy az Egyesült Államok levéltári, de egész társadalomtudományi intézményi rendszerében igen fontos szerepet játszanak az egymást követő elnökök által alapított, részben az elnöki időszak dokumentumait is őrző, az alapító nevét viselő intézetek. A Hoover Intézetet (pontos nevén Hoover Institution on War, Revolution and Peace, vagyis - eléggé szabadon -: Háború, forradalom és békekutató Intézet) az 1929 és 1933 között elnöklő Herbert Clark Hoover 1919-ben hozta létre. Az alapító személye leginkább onnan ismert, hogy megválasztása után ő törölte el a szesztilalmat és elnöksége szinte napra egybeesett a világgazdasági válsággal. Az intézet kezdetektől a politikai, társadalmi és gazdasági kérdések kutatását tekintette fő feladatának, de legismertebbé talán mégis szovjetológiai publikációi, kutatásai révén vált. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben legalább ilyen fontos szerepet játszottak az itt folyó munkában a zömükben természetesen szintén politológiai indítású Ázsiával foglalkozó kutatások is. ........... A Hoover Intézetet korábban egyértelműen úgy tartották számon, mint jobboldali beállítottságú, elfogultan és élesen szovjetellenes intézményt. Egy ideje azonban - nem változtatva a republikánus szellemű, s így konzervatívnak nevezhető ideológiai, politikai alapálláson - az intézet tekintélye jelentősen megnőtt, és az itt születő gondolatok, publikciók egy részének tudományos igényességét aligha lehetne vitatni. A politikai, ideológiai beállítottságot talán minden leírásnál egyértelműbben jelzi az intézet három tiszteletbeli tagjának a neve: Friedrich A. von Hayek, Ronald W. Reagan, Alexander Szolzsenyicin. Ugyanakkor az említett színvonalat Hayeken kívül olyan főmunkatársak neve fémjelzi, mint Bruno Bettelheim, Róbert Conquest, Milton Friedman, Philip C. Habib, Edward Teller stb. Az amerikai viszonyokhoz kevéssé szokott magyarországi látogató nem csekély érdeklődéssel tanulmányozhatja az összességében egyértelműen liberális Stanford Egyetem és a területén helyet kapott Hoover Intézet kapcsolatát. Miközben éppen ott tartózkodásom idején hiúsult meg - jórészt az egyetem oktatóinak tiltakozásai nyomán - az Intézet javaslata, hogy a hamarosan leköszönő Ronald Reagan nevét viselő intézet a Stanford Egyetemhez kapcsolódva alakuljon meg (a fő ellenérv szerint egy ilyen lépés megvál-