Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

határvizsgálatot szükséges elvégezni a létesítmények szempontjából is. Figyelembe kell venni az egyes szervek vertikális helyzetét, másrészt bizonyos területi problémákat (pl. fővárosi tervező vállalat, regionális kivitelező). Az értékhatárvizsgálat eredményére épülő irattári terv következetes végrehajtásával a selejtezés gondja oldódik. A téma kutatásakor azonban nem lehet megkerülni a tervdokumentumok kezelésének és feldolgozásának modernizálását sem. Úgy vélte, a szelektálás egyik módja lehetne, ha olyan részlet-terveket vagy egyéb dokumentumokat, amire nincs szükség a gyakorlatban, mikrofilmen őriznénk, vagy az adatokat betáplálnánk egy később számítógépre teendő rendszerbe. Künstler F. a szelektív megőrzésre tett javaslat továbbfejlesztésével és részletes kimunkálásával megoldhatónak véli azt a megőrzési bizonytalanságot, amely a levéltárak körében tapasztalható. A levéltáraknak összehangoltabb tevékenységre lenne szüksége az építési műszaki tervdokumentációk kezelésében. Súlyosbítja a tervtárakés a levéltárak helyzetét, hogy korábban a műszaki tervdokumentumok terén sem folytak irattani alapkutatások, nem rendelkeztünk olyan alapvető és átfogó ismeretekkel, amelyekre alapozva az irattári tervek felülvizsgálatát megnyugtató módon el lehetett volna végezni. A tervdokumentumok egyedi elbírálására a levéltárak természetesen nem vállalkozhatnak. Az irattári terven keresztül kell kialakítani azt a kiválasztó mechanizmust, melynek segítségével levéltári megőrzésbe kerülnének a tervdokumentációk legértékesebb darabjai. Mentes E, szelektív megőrzési javaslatát érintő 'véleménykülönbségre válaszolva elmondta, az átadási dokumentációt azért nem javasolta levéltári átvételre mert sajnos, - több évtizedes szakmai gyakorlatának tapasztalata - általában nem készül el a létesítmény átadásakor ez a tervfajta. Mivel az átalakítási és bontási tevékenységnek is van engedélyezési eljárása, e két dokumentáció az engedélyezés útján kerülhetne levéltárba. Logikus és takarékos megoldásnak tartaná, ha az engedélyezési eljárás lezárásaként levéltárba juttatott engedélyezési terv példánya lenne a levéltári alappéldány. Ez egészülne ki különböző helyekről (tervezőintézetek, kivitelező vállalatok stb.) származó és különböző időben keletkezett egyes tervfajtákkal. Abban az esetben, ha különböző levéltár illetékességi köréhez tartozó objektumról van szó, nyilvántartással lehetne egyeztetni a dokumentációt és a legmegfelelőbb levéltárba lehetne összegyűjteni. így kevesebb címszó lenne, mintha dokumentációkat regisztrálunk, és a kutatás számára is hozzáférhetőbbé, áttekinthetőbbé válna a gyűjtemény. Munkánk jelenlegi szakaszában az egyes népgazdasági ágazatban leggyakrabban beruházásra kerülő és ezért tervtárainkban a legnagyobb tömegben előforduló magasépítési létesítmények tervdokumentációjának tartalmi vizsgálata folyik. Az építési műszaki tervdokumentáció három nagy egységből áll: a) tervrajz, b) tervirat, c) tervmelléklet. A tervdokumentáció tartalmát képező terviratokon a tervező által kidolgozott műleírásokat, költségvetési kiírásokat, számításokat, a mellékleten pedig a tervező által beszerzett okiratokat, engedélyeket, bizonylatokat, szakvéleményeket (pl. talajmechanikai vizsgálat igazolását, a közművek nyilatkozatát a különböző szolgáltatás biztosításáról, az építtető utólagos kívánságairól szóló levelezést) értjük. A tervdokumentációk tartalmi összeállítására vonatkozó részletes utasítások (műszaki szabványok, műszaki segédletek) vannak érvényben, amelyek pontosan meghatározzák a tervdokumentációk célját, tartalmát, tartalmi sorrendjét és egyéb követelményeket.