Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
A begyűjtési hadjárat először Baranyában fejeződött be március 17-re. Itt ún. „különleges" elszámoltatás volt, melyben városi munkásmegbízottak és központi ellenőrök is résztvettek. Az eredmény a következő volt: Elkobozva (q) Önként beadva (q) Gabona 558 9029 Kukorica 481 3046 Egyéb szemtermés 104 2666 Az önkéntes beadás nagyobb számai onnan adódtak, hogy a bizottságok a tényleges házkutatást megelőzve közhírré tették az elszámoltatás megkezdését. Azoknál a termelőknél, akik záros határidőn belül igazolták, hogy kötelezettségüket teljesítették, nem került sor házkutatásra. 161 Az 1947. március 18-i könnyítés jelzi az azt megelőző eljárások során történt időnkénti igazságtalanságokat is: a helyszíni elszámoltatás során zárolt és elkobzott termények ára kivételesen kifizethető volt a termelőnek, ha súlyosabb mulasztás nem terhelte, illetve, ha az elkobzás a termelés folytatását is veszélyeztette. Lehetővé tették azt is, hogy egyes esetekben a bírságot az új termés után fizethessék meg. 162 Az elszámoltatást követően indult meg a bírságolás is. A bírság nem volt csekély: az igazolatlanul nem teljesített kötelezettség minden egyes búzakilogrammja (erre számították át az összes elmaradást) után 1 forintot kellett fizetni. 163 Az elkobzott termékek hatósági árát ebből levonták. A bírságolás megindulásakor a gazdák közt ritkán tapasztalható elégedetlenség volt. Deputációk sora kereste fel a Közellátásügyi Minisztériumot, ahová százával érkeztek a panaszbeadványok is. A parasztok méltánytalannak tartották - az esetek nagy részében - a bírságot az aszályos év okozta rossz termés miatt. Utaltak arra, hogy nem egy esetben az elszámoltató bizottság is megállapította, hogy az illető termelő önhibáján kívül maradt adós s aztán mégis megbírságolták. Kifogásolták azt is, hogy a kapásnövények esetében a kormányzat nem méltányolta kellően az aszálykárokat. (Itt 80%-os károsodás esetén is csak 50%-os tehermérséklés volt lehetséges.) Általános kívánság volt a törpebirtokosokkal, ill. a szükséges felszerelés nélkül állókkal szembeni fokozottabb méltányosság. 164 Erőss János miniszter csak annyit tehetett, hogy megígérte: ha a gazda fellebbez, méltányosan fogja a tárca azt elbírálni. Egyébként-biztatásul-kilátásba helyezte: ha, mint tervezik, 194748-ban a 8 hold szántónál kevesebbel rendelkezők esetében nem lesz beszolgáltatás, ezek 1946-47-es hátralékaikat az új termésből fedezhetik majd. 165 A kormányzat a központi készletek kiegészítésére importot is lebonyolított: így 1947. januárjában Magyarország 5000 tonna amerikai búza és 10 000 tonna bajor árpa vásárlására kapott engedélyt a Nemzetközi Élelmiszer Tanácstól. Később újabb 40000 tonnás keretet utaltak ki. 166 Az ellentételek előkerítése persze hallatlan nehézségekbe ütközött, hiszen a mezőgazdaságban exportfeleslegek nem voltak. A Gazdasági Főtanács bab-exporttal próbálkozott egyrészt, másrészt igyekezett az említett import egy részét segélyként megszerezni - csekély sikerrel. 167 Az importnak jó néhány ellenzője is volt: így Kovács Imre nem kevés éllel emelt szót az egyébként hallatlanul nehéz helyzetben lévő kormányzat külkereskedelmi politikája ellen. Utalt arra, hogy az 1947. február elején lekötött kb. 1000 vagon amerikai búza ára 20-21 dollár, azaz: kétszáz-kétszázötven forint/q lesz, miközben a magyar paraszt 1946 őszén - az általános pénzszűke idején - a hatósági áron (40 forint/q) sem tudta készleteit értékesíteni. Kovács Imre szerint a parasztság eldugott készleteit kellett volna inkább az amerikai búza árán „előcsalni". Bírálta - joggal - a 18 millió svájci frankos argentin zsírüzletet is: a kormány ugyanis 200-280 vagon zsírt vásárolt Argentínából; Kovács szerint ezen a pénzen 100 ezer sertést lehetett volna vásárolni Magyarországon s hozzátette: a lakarmányhiány,
