Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
tiszta jövedelmének I-I aranykoronája után, ami e kategóriában 25%-os könnyítést eredményezett. Párhuzamosan azonban nem emelték az 5 hold feletti birtokok kötelezettségét, ami aligha tette elkerülhetővé azt, hogy a terheket később, a tervezett készletek jelentős hiánya láttán - az eredeti célkitűzés ellenére - felemeljék. Maga a könnyítés is közvetlenül a betakarítás előtt és nem mindenki számára hozzáférhetően jelent meg, ami nem növelte a jogszabályok megbízhatóságába, következetességébe vetett hitet, bár természetesen az érintetteknek nagy könnyebbséget jelentett. 128 Felmerült a 3 hold alatti gazdaságok teljes mentesítése is, de végül is nem lett valósággá. Némileg csökkent - általánosan - a tejbeszolgáltatás: a tehenenkénti, évi 270 napon át tartó és napi 2 literes teher tájegységenkénti differenciáltságban napi 1-2 literre csökkent. A szigorú szállítási, forgalmi kötöttségek változatlanok maradtak, tehát a feleslegek szabad forgalma továbbra is csak helyben volt érvényben. 129 Az 1946-ban pusztító aszály (vö. 12. Melléklet), a gyenge termés láttán a kormányzat újabb mérséklésre kényszerült: egy-egy község vagy város terheit az illetékes kormánybiztos csökkenthétté, ha a búzatermés nem érte el a 4 q/holdat. 2,5 q/hold alatti termés esetén kérelmezni lehetett a beszolgáltatás teljes elengedését is, igaz a vonatkozó körrendelet csak a múlhatatlanul szükséges és indokolt esetekben volt alkalmazható. 130 Az aszály miatt károsult szántók utáni földadót is leszállította a kormányzat. 131 Ugyanakkor érvényben maradtak, sőt szigorodtak a beszolgáltatással kapcsolatos szankciók. 132 A vázolt rendelkezések nem mutatják a körülmények, a mezőgazdasági termelés sajátosságait, a földosztást követő torpees kisbirtokos paraszti többségű, csökkent árutermelésű mezőgazdaság helyzetének átgondolt és előrelátó figyelembevételét. A rendszer kialakításakor, 1946 kora tavaszán kapott termésbecslések megbízhatatlanok voltak, nem számoltak az időjárás esetleges rosszabbodásával sem. A szükséglet alapján lebontott terhek szétosztása meglehetősen mechanikus volt. Az egyes paraszti rétegek terhelése (a szántóföld nagyságának, minőségének, a családtagok számának különbözősége folytán) korántsem volt azonos súlyú. így aztán menet közben egymást követték a módosítások: eleinte - még 1946 nyarán is - a könnyítések sorjáztak a kormányzat kétségtelen szociális érzékenysége következtében és a stabilizáció idejére szükséges jó társadalmi közérzet elősegítése érdekében, de aztán, ahogy jöttek az adott helyzetben elkerülhetetlen ínséges hónapok, úgy hátráltak vissza - látni fogjuk - a minden „felesleget" igénybe vevő kényszer-rendszabályokhoz. 1945-ben - a mezőgazdasági termelés mélypontja és a közigazgatás szétesettsége idején - érthető volt a beszolgáltatással kapcsolatos kapkodás, a pillanat szülte rendelkezések sora. 1946-ban már a kapkodás megvalósult szintje túlzottnak tűnik. A beszolgáltatási rendelet-dzsungel így a koalíciós pártok mindegyike és a parasztság körében is kételyeknek s indulatoknak szolgált forrásául, részben éppen azért, mert a koalíciós kormányzás idején született kompromisszív rendeletekről van szó, melyekkel egyik párt sem azonosult maradéktalanul. Eren deletek a közellátást nem szolgálták hatékonyan, viszont elvették a parasztság kedvét a termeléstől. A nemzetgyűlésben pl. a kisgazda Piatrik János a rendeletek hatálytalanítását kérte, mivel azok - úgymond - egyoldalúak (nem írnak elő iparcikk-beszolgáltatást), nem differenciálnak a földek minősége szerint, nem eléggé progresszívek, 133 nem számolnak kellően az önhibájukon kívüli teljesítőképtelenekkel. 134 Az ellenzéki, szabadságpárti 135 Kováts László kioktatta a kormányt: az ország földjének 55%-a homokos, illett volna tehát a terheket differenciáltabban kiróni; általában is óriási, a demokratizmust sértő hibának tartotta a föld minőséget figyelembe nem vevő beszolgáltatási előírásokat. Kováts szerint az aszály visszatérő jelenség Magyarországon s így a kormánynak számolni kellett volna vele (a 12. sz. Melléklet mutatja), hogy a XX. században
