Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

- 1924-et nem számítva - még nem érték a mezőgazdaságot a felszabadulást követő évekéhez hasonló természeti csapások.

136 A kisgazda Szabó József a családvédelmi szempontok fokozottabb figyelembevételét kérte számon.

137 Az immár szabadságpárti Sulyok Dezső a Jurcsekrendszerrel való hasonlatosságot feszegette, majd a beszolgáltatási árak emelését, a falu jobb iparcikk-ellátását és a parasztság nagyobb élelemfogyasztásának lehetővé tételét szorgalmazta.

138 Kollégája, Kiss Ferenc sokallta a kivetések alapjául szolgáló 4,3 milliós ellátatlan létszámot és íróasztal melletti kivetésről beszélt, célzatos összehasonlítást téve a feudalizmus dézsma-robot rendszerével, majd reményét fejezte ki, hogy nem a parasztság tönkretétele és iparba kényszerítése a cél.

139 A parasztpárti Hegyesi János a „fasisztaízű, antiszociális" zsírbeszolgáltatás törlését követelte, helyesen utalva arra, hogy takarmány hiányában a parasztok többsége képtelen felhizlalni a sertést, s így az alacsony súlyú sertések levágásakor, ha teljesítik a beszolgáltatást, nem vagy alig marad a családnak. Hegyesi végül megjegyezte utalva arra, hogy a parasztság viseli az újjáépítés terhének nagyobbik részét -: „nyomtató lónak nem szokás a száját bekötni."

140 A szintén parasztpárti Bartha László mostohagyereknek látta a parasztságot, melynek sürgős tüzelő- és ruhaellátását követelte.

141 A kommunista Vári András is igazságtalannak tartotta a csak földterület szerinti és csak mérsékelten progresszív beszolgáltatást. Elismerte, hogy a kormány időközben több kedvezményt adott, ám rámutatott, hogy ezek zömmel több hónapos késéssel valósultak meg s addigra a parasztság jó része „lerongyolódott". Soha ennyi rongyos ember nem volt a falun mondta, s minimális, azonnali igényként sürgette a „jobbágyi jellegű" dézsmák beszüntetését.

142 Nagy Imre emlékeztetve arra, hogy a törpebirtokosok kedvezményeit az MKP harcolta ki, elismerte, hogy a beszolgáltatási rendeletek tartalmaznak igazságtalanságokat és Várihoz hasonlóan a dézsmák, főként az őrlési dézsma csökkentése mellett foglalt állást, míg a gazdagparasztságra több terhet rakott volna.

143 Igazságtalanságokat említett Erdélyi Mihály kommunista képviselő is, melyek a rendelkezések végrehajtása során történtek: így már 1946 őszén is előfordult, hogy egyes gazdák vetőmagját is elvitték. Erdélyi mechanikusnak tartotta a beszolgáltatás lebonyolítását és - a bajok állandósulását elkerülendő - gyors rendszabályokat kért.

144 Válaszaiban a közellátási miniszter nem tehetett egyebet: hivatkozott a közel 5 millió ellátatlanra s arra, hogy a szegénységnek is vannak fokozatai; még a szegényparaszt is valahogy csak megszerzi, megtermeli minimális élelmét, de a városi nincstelenek teljesen a beszolgáltatáson alapuló közellátásra vannak szorulva. Felsorolta a miniszter a sorozatban adott kedvezményeket, köztük azt is, miszerint a levágott sertések 10%-a után a kormánybiztosok elengedhetik a zsírbeszolgáltatást (a módosítás célja egyértelműen a szegényparasztság megsegítése volt, s már az alaprendelkezésben indokolt lett volna szerepeltetése). Elismerte Erőss János azt is, hogy a föld minőségén is alapuló beszolgáltatás igazságosabb lenne, de emlékeztetett a földadókataszter hiányosságaira, illetve igazságtalanságaira. Több ízben is átmeneti megoldásnak minősítette a beszolgáltatást s remélte, hogy minisztériuma, mint feleslegest, hamarosan megszünteti. Célzott arra, hogy 1947-48-ban már nem lesz, vagy csak kenyérgabonából lesz beszolgáltatás, növekvő progresszivitással. Megbékélést és áldozatvállaló szellemet kért.

14S Megbékélést sürgetett a kisgazdapárt lapja, a Kis Újság is - már a kibontakozó vita kezdetén - figyelmeztetve: a rendelkezések pártközi megegyezéssel születtek s a minden oldali igazság érvényesítése hiánygazdasági helyzetben lehetetlen; a közellátást biztosítani kell, átmeneti áldozatot is hozva a talpraállásért.

146 Az 1946-os terméseredmények a remények, a várakozás alatt maradtak (vö. 9. melléklet). A mezőgazdaság tőke- és eszközellátottsága nem sokat javult. A vetés- és termésszerkezet már jelezte a béketermelésre való átállást, de a kenyérgabona-terület még mélyen a szük-