Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

maradt földeket a helyi termelési bizottság műveltette meg s ha ez a gazda hibájából történt, megvonták tőle a termelői fejadagot. A szántók 8%-án ipari növényt kellett termeszteni.

27 Az MKP 1944. nov. 30-i szegedi programnyilatkozatában a világháború alatt végletesen kiszipolyozott parasztság megnyugtatására helyet kapott a Jurcsek-rendszer eltörlése és a mezőgazdasági termékek piaci forgalmának fokozatos felszabadítása.

28 Az imént vázolt helyzetben, közvetlenül a felszabadulás után azonban a közellátást alapvetően érintő agrárterményeknél nem lehetett szó a szabad forgalom engedélyezéséről. A Jurcsek-rendszer 194445-re vonatkozó rendelkezéseit hatálytalanították, egyidejűleg azonban a főbb terményekből a gazdák az új termésig az igen szűkre szabott háztartási és gazdasági szükségletükön felüli teljes készletüket kötelesek voltak beszolgáltatni. A törvényhatóságok vezetőit már január elején utasították a lakosság és az élelemkészletek összeírására. A kenyérfejadagot ekkor ellátatlanoknál a világháború alatti fejadag szerint, őstermelőknél havi 15 kg-ban állapították meg. A termelői zsírfejadag 6 hónapra 5,5 kg, a városi ellátatlanoké havi 48 dkg lett, míg burgonyából 3 q-át tarthattak meg az új termésig. A kormányzat rendeletben hívta fel a lakosság figyelmét az igazságos elosztásra, utalva arra, hogy az ország egyes területei korántsem azonos mértékben károsodtak. A felhívás drámai hangon kérte a nép megmentését az esetleges „borzalmas" éhhaláltól. A Közellátásügyi Minisztérium széles körű felhatalmazást kapott a fejadagok szabályozására, esetleges csökkentésére ill. a labilis és még alig áttekinthető helyzetben többletbeszolgáltatás elrendelésére.

29 1945 májusától gabonából a termelők fejenként 45 kg-ot, a mezőgazdasági munkát nem rendszeresen végzők 30 kg-ot tarthattak meg. Burgonyából 25, hüvelyesből 6 kg volt a termelői fejadag az új termésig. Meghatározták állatfajonként és darabonként a gazdaságban tartható takarmánykészleteket is (egy hízó után 300, egy ló után 200, egy baromfi után 2 kg). Szigorúan tilos volt gabonát, hüvelyest és burgonyát takarmányozásra használni. A gazdálkodással nem foglalkozók minden gabonakészletét elvonták; csak 32 kg lisztet tarthattak meg fejenként. A kormányzat - a kellő nyilvántartások és országos szinten hatékony igazgatási apparátus híján - nem vezethetett be általánosan érvényes kenyér- és liszt jegyrendszert s decentralizált megoldásra tett kísérletet. Az országos szükséglet és a központi készletek alapján a törvényhatóságok utalványokat kaptak, s ezek birtokában helyi jegyrendszer vagy egyéb igazságos úton igyekeztek szétosztani az „élet"-et. A szétosztás alapjául a kormányzat által megszabott fejadagmaximum szolgált: ez finomlisztből fejenként 2 kg volt havonta, míg kenyérből a nehéz testi munkások maximum napi 45, testi munkások 30-35, mások 20 dkg-ot kaphattak.

30 A front átvonulása után a terménykészletek és az állatállomány pusztulása láttán csak a termelői szükségleten felüli csekély készletek igénybevételéről lehetett szó, a rendelkezések még a progresszivitást sem alkalmazhatták, nem is ismerve még az új birtokmegoszlást, s még kevésbé az egyes birtoktípusok országrészenként erősen eltérő helyzetét, lehetőségeit. Az új termés közeledtével aztán szükségessé vált a vetésterületet, remélt termésátlagot, ellátatlanok pontosabb számát figyelembe vevő tervszerűbb beszolgáltatást rendszer kialakítása. A kialakítás viták közepette történt. A nem éppen demokratikus meggyőződésű Faraghó Gábor vezette Közellátásügyi Minisztérium először progresszivitást nem alkalmazó, a háború alattihoz hasonló konstrukciót akart, amivel lehetetlen helyzetbe hozta volna a még csak alacsony termelékenységre képes újgazdákat, illetve kisgazdaságokat.

31 Sokan - így a Földművelésügyi Minisztérium apparátusának jó része is - a romló pénz, fokozódó infláció és általános áruhiány közepette a mezőgazdasági termelők számára előnyös szabad áruforgalmat kívántak s legfeljebb a kenyérgabona kötelező beszolgáltatását fogadták el; egyéb termények esetében