Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

sze, írták elő a tervfeladatokat. A helyi vezetés feladata a terv szigorú végrehajtása volt. Az ötvenes évek első felében az üzemek még csak nem is tiltakozhattak, ha történetesen nem adottságaikhoz mért tervcélkitűzések kerültek megállapításra. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár közvetlen felügyeleti szerve az Általános Gépipari Központ, elsősorban lógereblye, burgonyakiemelő, pótkocsi és szelektor gyártására kívánta az üzemet ráállítani és az 1949. évi árszinten számítva az alábbi forintértékű kötelező tervet írta részére elő: Az ötéves terv kezdetén egy igen merész, a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár történetéhez szorosan hozzátartozó elképzelés is foglalkoztatta az illetékeseket: Tiszántúlon, Törökszentmiklós székhellyel új, modern, nagy kapacitású mezőgazdasági gépgyárnak a létrehozása. Ezt a gondolatot, bár szerényebb kivitelezésben, először az üzemszervezés vetette fel 1949-ben, az ötéves tervre való felkészülés során. A helyi vezetés úgy vélte, hogy az igen elavult Lábassy-féle üzemet nem érdemes felújítani, az többe kerülne, mint egy új gyár építése, ezért annak felépítésére tett konkrét előterjesztést. Sokan költséges volta miatt, hihetetlennek tartották a javaslat megvalósítását, de azért nagy reményeket fűzve hozzá, lelkesen támogatták. A község és a megye vezetői hasonlóképpen foglaltak állást, mindenesetre a javaslatot pártolólag továbbították. Az ügyet a felettes szervek első esetben hivatalosan 1950. július 15-én a Gépipari Beruházási Nv. helyiségében tárgyalták.

21 Ezen a megbeszélésen részt vettek a Nehézipari Minisztérium Gépipari Főosztály, az Általános Gépipari Központ, a Gépipari Tervező Iroda, a Gépipari Beruházási Nv. képviselői. A minisztérium kiküldöttei helyeselték az új gyár mielőbbi felépítését és kívánatosnak tartották, hogy az már 1951 végére termelőképes állapotban működjék. A vita után határozat született egy alapos helyszíni vizsgálat folytatására és konkrét előtervek elkészítésére. Előzetes számítások szerint ennek az 1000 fős gyárnak a felépítése 70 M Ft-ba került volna. A helyszíni vizsgálatok elkezdődtek, s megállapították, hogy a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár ún. fabarakk-problémája, mint generálprobléma sürgős megoldást igényel. Arról volt szó, hogy az üzem 1949-ben szükségmegoldásból a Hofherr-gyártól csekély összegért megvásárolta az 1896-os millenniumi kiállításon felhasznált s még meglevő, fából készült kiállítási pavilonokat, és ezeket a telephelyen ideiglenes célzattal 4800 m

2 területű szerelőcsarnoknak rendezte be. Időközben az üzem új felügyeleti szervhez került, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Mezőgépipari Igazgatóságához, s a téma rövid időre lekerült a napirendről. Az új mezőgazdasági gépgyár létrehozásának gondolata azonban hamarosan újból felvetődött, de ezúttal még konkrétabb formában. A minisztérium a gyár felépítésére vonatkozó előterjesztést többszörösen megvitatta és végül, bizonyos módosításokkal elfogadta, a Gépipari Tervező Iroda pedig megbízást kapott a tervdokumentációk elkészítésére. Az új gyár létrehozásával kapcsolatos javaslatot az Országos Városrendezési és Helykijelölő Bizottság az 1952. augusztus 1 i-i ülésen megtárgyalta, majd kijelölte annak végleges helyét. A Bizottság az új létesítményt a Törökszentmiklósról Mezőtúrra vezető makadámút keleti oldalán tervezte olyképpen, hogy az első ütemben 15 ha álljon az üzem rendelkezésére, a bővítésre újabb 15 ha-t tartalékolt. A tervrajzok az akkori erőltetett iparosítási program jegyében irreális 1950. évi 1951. évi 1952. évi 1953. évi 1954. évi 12,5 M Ft 14,0 M Ft 22,0 M Ft 70,0 M Ft 77,0 M Ft