Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

KÁPOSZTÁS ISTVÁN Mezőgazdasági eszközök és gépek gyártása egy vidéki üzemben A XIX. század első felének magyar mezőgazdaságát a termelés anyagi és társadalmi összetevőinek nagyfokú elmaradottsága, a feudális termelési viszonyok uralma határozta meg. E korszak gazdag vagy tehetős fő- és középnemesei között meglehetősen kevés volt azoknak az előrelépni kívánó földbirtokosoknak száma, akik gazdaságuk fejlesztése érdekében megkezdték az akkor még technikai csodának számító, nyugat-európai eredetű mezőgazdasági gépek és bonyolultabb eszközök beszerzését. A termelőmunkába állítás célzatával megvásárolt gépek azonban egyúttal kitűnő lehetőséget is adtak arra hogy a továbbiak során a még szükséges újabb és újabb egységeket már hazai iparosokkal, jórészt az uradalmaikban létesített műhelyekben dolgozó kovácsokkal, bodnárokkal, kerékgyártókkal készíttessék el.

1 A magyar mezőgazdasági gépipar zömét ez idő tájt még ezek a több-kevesebb szaktudással rendelkező műkovácsot és egyéb mesterembert foglalkoztató kis uradalmi műhelyek reprezentálták. Az országban alig volt komolyabbnak számító mezőgazdasági gépek és eszközök gyártásával foglalkozó üzem. A korabeli statisztikai feldolgozások a valóban üzemnek tekinthető mezőgazdasági gépgyártó vállalkozások közül az 1842-ben alapított Vidacs István-féle gyárat, és a Budán létrehozott Werther Frigyes gépgyárat említik. A szó igazi értelmében az 1850-es évek elején megszülető hazai mezőgazdasági gépipart az 1848. évi jobbágyfelszabadítás teremtette meg, melynek kapcsán a parasztság megszabadult a régi értelemben vett földesúri fennhatóságtól és megszűnt ingyenmunkát szolgáltató termelési tényező lenni. A gépipar termékei iránt megnyilvánuló kereslet a földesurak részéről jelentkezett, akik az elveszett munkaerő pótlását gépek beszerzése révén igyekeztek megvalósítani. A gépesítés további ösztönzője ként hatott a vasutak lassú, de fokozatos terjedése, amely az ipari fejlődéssel párhuzamosan növekvő bel-, főleg pedig külföldi agrártermék felvevő piacok bekapcsolásával a magyar búzának egyre szélesedő értékesítési lehetőséget kínált. E kedvező adottságok következtében megindult a mezőgazdasági eszközök és gépek hazai gyártása is. Mind a fővárosban, mind vidéken egyre-másra keletkeztek azok a kisüzemek, amelyek készíteni kezdték az egyszerűbb szerszámokat (eke, borona, kasza, kukoricadaráló stb.). A bonyolultabb gépek esetében kezdetben csak javítási feladatokra vállalkoztak, később azonban már azok önálló előállítását is termelési profiljukba vették.

2 Uradalmi gépjavító műhelyből alakult ki hazánk egyik legrégibb mezőgazdasági gépgyárának, a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárnak a jogelődje, a Lábassy Jánosféle ekegyár is.

3 Lábassy János kora tehetséges, haladó gondolkodású iparosa, az Almásy grófok egykori kovácsmestere 1848-ban Törökszentmiklós határában, egy tanyasi épületben nyitotta meg igen szerény körülmények között kis műhelyét, amely néhány év múlva országos viszonylatban is jelentős ekegyárrá fejlődött. A kis tanyai műhely hamarosan Törökszentmiklós központjába, a Kossuth Lajos u. 85. sz. alá költözött. Az 1850/60-as évek fordulóján, tehát műhelyének alig több, mint 10 esztendővel történt megalapítása után Lábassy János már ismert és megbecsült iparos volt Törökszentmiklóson, de nevét távolabbi vidékeken is elismeréssel emlegették a gazdakörök. Népszerűségének,