Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
gyártmányai keresettségének magyarázatát azon egyszerű tényben találhatjuk meg, hogy haladni igyekezett a korral, termékeit az akkori technika adottságainak keretei között állandóan tökéletesitette. Legjelentősebb újítása - mellyel elsőként és később is egyedüli gyártóként jelentkezett a piacon - az volt, hogy ekéin az ekefej pontos beállítását, szabályozását szolgáló „farcsavar"-t alkalmazott. Ezzel az egyszerű szerkezettel a szántást végző gazdaember munka közben, a talaj minőségének megfelelően mélyebbre vagy sekélyebbre állíthatta az ekefejet. Lábassy János jó üzleti érzékkel is rendelkezett: elérte, hogy termékei kocsin, vasúton, később bizományi lerakatok létesítésével eljutottak a környező vármegyékbe is. Az ekéken kívül - bár mindvégig ezek képezték üzemének fő profilját - boronák, kultivátorok, gyűrűshengerek, extirpátorok előállításával is foglalkozott. A bővülő termékválaszték következtében az ekegyár mezőgazdasági gépgyárrá alakult át. Lábassy János halála után (1902) az üzem életében komoly törés következett be. A virágzó ipartelep a hozzá tartozó berendezésekkel és felszerelésekkel együtt az alapító örökbe fogadott fia, Fehér Alajos tulajdonába került, aki viszont nem sokat törődött az üzem fejlesztésével, abban csak a saját szórakozásához szükséges pénzforrást látta. A tulajdonos személyének változása az üzem elnevezésében is tükröződött; ettől kezdve „Lábassy János után Fehér Alajos" nevet viselte. A század elején az üzem a csőd szélére jutott, amitől Umbach István tehetséges gépészújító - 1911-től társtulajdonos - mentette meg. Umbach sokat tett az üzem egykori hírnevének felvirágoztatásáért, az ő ideje alatt, 1915-ben állították be az első gépi energiaforrást, egy 20 LE-s Diesel-motort, később pedig gépi meghajtású kalapácsokkal, csiszoló-, fúró-, menetvágó, lyukasztógépekkel, esztergapaddal, gyalugéppel, szalagfűrésszel bővült az ipartelep. Az üzem fejlődésének jelentős állomása az 1916-ban létrehozott, Ungár-kemencével működő vasöntöde. 1922-ben az Ungár-kemencét kúpolókemencére cserélték ki, amelynek teljesitménye 10 q/óra volt. Az üzem 1918. október i-vel a Szolnok Megyei Mezőgazdasági és Külső Szolnok Megyei Takarékpénztár tulajdonába került, ettől kezdve részvénytársaság formájában Lábassyféle Mezőgazdasági Ipar- és Gépgyár Rt. néven működött. Az üzem profilja a 20-as években tovább bővült, a termelésen kívül jelentős üzleti tevékenységet bonyolított le. Szinte vegyes kereskedés alakult ki a telepen. Traktorok, motorkerékpárok, személy- és teherautó alkatrészek, de még olaj, benzin, bútor árusításával is foglalkozott. Növekedett az üzem területe, a raktárhelyiségek száma, felépült az új üzemi iroda. 1942-ben a bank eladta az üzemet Lovass Gézának, s ezzel az Első Magyar Gazdasági Gépgyár (a továbbiakban: EMAG) leányvállalata lett. A második világháború alatt az üzem főleg traktorjavítással foglalkozott, 1943-ban erre a célra új szereidét építettek. 1941-ben már időnként 120-150 munkást is alkalmazott, alaptőkéje 100 000 P-t tett ki. 4 A második világháborúban az üzemet komoly károk érték, a berendezéseket, gépeket Nyugatra hurcolták. AZ ÜZEMI ÉLET A FELSZABADULÁS UTÁN (1944-1946) A gyorsan előrenyomuló Vörös Hadsereg 1944. október 24-én véglegesen felszabadította Törökszentmiklóst, és ezzel létrejöttek a békés, alkotó munka alapvető feltételei. Miközben a német csapatok lázasan erősítették dunántúli hadállásaikat, és raboltak, fosztogattak, addig a felszabadult területeken a néptömegek maguk vették kezükbe a kezdeményezést és spontán, a legkülönbözőbb bizottságok formájában új hatalmi szerveket hoztak létre. A demokratikus tömegmozgalmak élére, a népi kezdeményezés aktív szervezője, az illegalitásból kilépő Kommunista Párt állt.
