Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

végezte, beruházója a BEM Ásványolajfeldolgozó Ipari Főosztálya, generálkivitelezője az ÉM 23/5 Építőipari Vállalat volt. A beruházásban részt vettek: ÉM 23/6 Szakipari Vállalat, a Tartály és Tárolóberendezések Gyára, a MÁVAG, a Magyar Vagon és Gépgyár (Győr), Dunántúli Ásványolaj Gépgyár (Nagykanizsa), az Ásványolajvezeték Vállalat (Siófok), Betonútépítő Vállalat, 30. sz. Építőipari Tröszt, DÉDÁSZ (Pécs). A beruházás irányítója a Petrolkémia Vállalat (Szőny) volt, melyet a BEM megbízott a termelés beindításával és az aszfaltgyár ügyeinek ideiglenes vezetésével is. 1952. augusztus 23-án ismertette meg a Bánya- és Energiaipari Minisztérium az aszfaltgyár vezetőségével az egyfokozatú atmoszférikus desztillációs egység terveit. Ennek a szakzsargonban „kisdesztillációnak" nevezett egységnek a kapacitását 375 t/nap-ra tervezték, amely havi 26-27 munkanappal számolva évi 120 000 tonna olaj feldolgozását teszi lehetővé. (A nagylengyeli olaj feldolgozásának üzemi kísérleteit a Csepeli Ásványolajipari Vállalatnál végezték el.) A gyár vezetősége a tervhez az alábbi véleményét fűzte: „Megjegyezni kívánjuk, hogy egy pillanatig sem kétséges előttünk, hogy a Zalai Aszfaltgyár kis- és nagydesztillációs egységénél gyártott mezőgazdasági üzemanyag egy speciális fehéráru keverék, és mint ilyen biztosan nem felelt meg az érvényben lévő gázolaj előírásoknak. Azonban a Zalai Aszfaltgyár OT által kiadott tervcélja, továbbá a kis-desztillációs egység tervezésére szóban kiadott utasítás szerint egyaránt mezőgazdasági üzemanyag előállítását kellett megtervezni és mindkét egység tervezése ezen a bázison folyt eddig és jelenleg is ilyen alapon van folyamatban."

11 A mobil jellegű atmoszférikus desztillációs egységet 1952. augusztus-november között fel is állították, mintegy 3 millió Ft-os költséggel. Az egység a különböző ásványolajfinomító vállalatnál elfekvő inkurrens berendezési tárgyakból létesült. „Tehát a gyárépítés munkálatai kettősek voltak. Egyrészt megépült a kisdesztillációs egység, másrészt megépültek azok az objektumok, melyek már a végleges nyersolajfinomító alkatrészei, melyekre azonban már a kisdesztillációs egység működésénél is szükség volt."

12 Az atmoszférikus desztilláción kívül még az alábbi alapegységeket tervezték a gyárba: a 650 t/nap kapacitású vacuum-flash desztillációt, (szakzsargonban: „nagydesztilláció"), amely a nyersolajat két részre bontotta: mezőgazdasági olajra és a bitumen alapanyagául szolgáló párlási maradékra, az aszfaltfúvató berendezést (280 t/nap), az aszfaltletöltő állomást (480 t/nap) és a gázolaj letöltőt (300 t/nap). Ezekhez az alapegységekhez csatlakoztak a kiegészítő üzemrészek, mint a vízmű (4000 m

3-es tartálykapacitás), kazánház, furnírdob üzem a bitumen göngyölegekhez (2000 db/nap), valamint a TMK műhely, irodaépület, kulturális és szociális létesítmények.

13 1952. októberében átadták a Nagylengyel-Zalaegerszeg közötti io"-os csővezetéket. Az aszfaltszórót november 7-én avatták fel, a tényleges termelés a kisdesztilláció üzembehelyezésével november 19-én kezdődött. A gyár szervezeti felépítése ebben az időszakban kezdetleges volt, tekintettel a mindenütt fennálló nagy szakmunkaerő hiányára. A helyzetet nehezítette, hogy a gyár vezetősége Budapesten tartózkodott. A személyzet legnagyobb része 3 és 1 hónapos tanfolyamon előképzett szak- és betanított munkásokból állt. Ebben az időszakban művezetők nem is dolgoztak a gyárban, mert egyszerűen a vállalatvezetés nem tudott szerezni. A kivitelezésben is nagy hibák mutatkoztak, az első hat hét alatt hol a szivattyú, hol a kazán romlott el. Nehezítette a termelést, hogy az Értékesítési Igazgatóság a kész termékeket nem a megfelelő ütemben szállította el, a gyárnak tároló kapacitása nem volt. Ezek után még az is meglepő, hogy 1952-ben a vállalatnak a termelési tervét 72%-ra sikerült teljesítenie. Az eredeti terv szerint a IV. negyedben a vállalatnak 10 000 tonna nyersolajat kellett volna feldolgoznia 2404/mFt teljes termelési értékben (folyó áron)." Ezzel szemben ténylegesen a folyó áron számított termelési érték 1804/mFt, tehát a tervezettnek mindössze