Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

- földalatti gyorsvasút kiépítését, - 6 új motoros- és vontatóhajó, - 59 nagy uszályhajó, - 2 új dunai személyszállító hajó, - 3 új tengerjáró hajó építését - A posta- és a távközlési szolgálat munkájának megjavítására 2 új nagy teljesítményű rádióállomás, - 365 új postahely, - 13 600 km új távbeszélő légvezeték építését tervezte. A közlekedés beruházási terve nem volt túlméretezettnek tekinthető. A rendelkezésre álló beruházási összeg, a leghatékonyabb felhasználás esetén sem lett volna elegendő egy korszerű közlekedési-hírközlési hálózat kiépítésére. A terv teljesítésének nehézségei már 1951 végén nyilvánvalóvá váltak. Gondot okozott az alacsony termelékenység, a magas önköltség, a béralapok túllépése (az alacsony termelékenység okozta lemaradást a létszám felduzzasztásával igyekeztek pótolni), a mennyiségi szemlélet uralkodóvá válása, a látszat tervteljesítések. A bajokon központi intézkedésekkel próbáltak segíteni. Ezek közül az egyik legfontosabb volt az NT 363/1951. sz. határozata, amely a beruházások műszaki előkészítését rendelte el. A határozat értelmében beruházást csak teljes tervdokumentáció alapján lehetett volna megkezdeni. Az ésszerű határozat betartását azonban az irreális határidők, a beruházások elégtelen anyagi fedezete, s a terv mindenáron való teljesítése megakadályozta. A pazarlást, az ésszerűtlenséget jól illusztrálja egy korabeli jelentés, amely szerint 1952. január 1. és szeptember 30. között a Közlekedésügyi Minisztérium X. Főosztálya 336, 1 millió forint költségvetési értéken felüli építkezést irányított, melyek közül 73 esetben a teljes tervdokumentáció hiányzott, 110 esetben pedig részleges dokumentációval dolgoztak. Azaz, a főosztály által irányított építkezéseknek 55%-a a dokumentáció nélkül vagy nem kielégítő dokumentációval épült.

42 Még rosszabb volt a helyzet a MÁVberuházásainál, ahol a folyamatban lévő 61 építkezésből 18 teljesen dokumentáció nélkül, 40 pedig részleges dokumentációval épült, tehát a beruházásoknak mindössze 5%-a volt kellőképpen előkészített.

43 Hasonló képet mutattak a népgazdaság egyéb ágazatai is. Az adott időszakban a folyamatban lévő 1246 beruházásból 193, azaz 12% dokumentáció nélkül, 610, azaz 50,9% részleges dokumentációval épült.

44 Ilyen körülmények között a beruházások tárcák közötti tervszerű összehangolása szóba sem jöhetett. A formális tervteljesítést jól példázta a vasút vágányfelújítási tervéről készített jelentés: „...1953. I. félévében oly módon teljesítették 100%-ra a tervet, hogy sok beruházást csak megkezdték, s befejezettnek jelentettek ... a felújítási munkáknál anyaghiány miatt hibásan hegesztett síneket építettek be, amit később nagy költséggel ki kellett cserélni.

45 Valamennyi ágazat tervének teljesítését nehezítette, hogy a MÁV 1952 őszétől szénhiány miatt csökkent kapacitással dolgozott. Az I. Vasúti Főosztály 1953. októberi jelentése szerint a MÁV szénkészlete október 20-ára 13,3 napra, a fűtőházi készlet pedig 7,9 napra csökkent. A jelentés szerint további rohamos csökkenés volt várható, ami már veszélyeztethette a forgalom zavartalan lebonyolítását. Az előzetes tervek szerint a MÁV szénkészlete csak december 3i-re eshetett volna 15 nap alá.

46 A látszatjelentések ellenére nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezett beruházások nagy része határidőre nem készíthető el, s az átadott beruházások hatékonysága nem éri el a kívánt szintet. A közlekedésben például az 1953-ra ütemezett beruházások közül nem készült el időre :

47