Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

rint az államapparátus, az igazgatási funkciót ellátó egyéb szervek, valamint a nem termelő vállalatok létszámát legalább 15%-kal kellett csökkenteni. A racionalizálás végrehajtása érdekében az Építésügyi Minisztériumban Területi Racionalizálási Bizottságot hoztak létre. Tevékenysége nyomán - szoros összefüggésben a vállalati szervezésekkel - 84 építőipari egységet szüntettek meg, illetve vontak össze, az ágazati alkalmazotti létszámból 4490 főt bocsátottak el,

13 és ezenkívül egyéb szervezeti változtatásra is javaslatot tettek. Minthogy az apparátus leépítésére hozott határozat végrehajtása meglehetősen vontatottan haladt, ezért a 2147/48/1954. MT sz. határozat e határidőt 1955. III. 31-ig kitolta. A határozatok és az ÉM Racionalizálási Kormánybizottsága jelentéseinek ellenére a valóságos helyzet másként alakult. Az I. sz. Nagyipari Létesítmények Igazgatóságánál tartott minisztériumi vizsgálat a következőket állapította meg: A munkáslétszám 1953.1. 1.-1954. VI. 30. között 22,3%-kal csökkent, viszont az alkalmazotti létszám ugyanezen időben 46%-kai nőtt.

14 Az 1954-ben végrehajtott átszervezések és racionalizálások során a trösztök nagyobb részét megszüntették, ezekből megyei építőipari vállalatokat, a tröszthöz tartozó vállalatokból főépítésvezetőséget szerveztek. A budapesti székhelyű speciális szak- és szerelőipari trösztök 1957 elején alakultak át vállalatokká. 1953-ban és 1954-ben a vállalati szervezéseken túlmenően egyéb, főként a hatósági jogkört érintő szervezések is történtek az építési ágazatban. 1953 tavaszán a 2020/6/1953. MT sz. határozattal felállították az Országos Építési Hivatalt a nagyberuházások műszaki-gazdasági felülbírálására, a beruházásokkal kapcsolatos országos érvényű irányelvek megvalósítására. Ugyanekkor hívták életre a 2019/6/1953. MTsz. határozattal az Építészeti Tanácsot, amelynek véleményezési joga volt az építészeti és városrendezési tevékenység területén. Tekintve, hogy mindkét testület véleményező-javaslattevő jogot kapott csak, s szankcionálásra lehetősége nem volt, néhány évi működés után megszűntek. Pontosabb volt az 1954 februárjában felállított Város-és Községgazdálkodási Minisztérium megszervezése. Az új főhatóság feladatkörébe tartozott a tanácsok alá rendelt város- és községgazdálkodási, építő és tatarozó, valamint egyéb kommunális vállalatok irányítása az illetékes tanácsi vb-n keresztül; továbbá a tanácsi beruházási igazgatóságok irányítása, a város és községrendezési és fejlesztési feladatok, valamint az ezzel járó építési hatósági feladatok ellátása; végül pedig a lakásügyi hatósági feladatok főfelügyelete.

15 Ez az ügyköri meghatározás annyit jelentett, hogy a tanácsi kommunális és lakásberuházásokért a VKGM volt a felelős, viszont mivel a tanácsi építőipar ezeket a feladatokat csak kevéssé volt képes végrehajtani, a kivitelezésért az Építésügyi Minisztérium. A két minisztérium ügyköre között amúgy is sok párhuzamosság volt. A VKGM vezetői több ízben kérték a vitás kérdések rendezését, s egy olyanfajta szervezeti kettéválasztást, hogy az építésügy gazdája a VKGM, az építőiparé pedig az ÉM legyen. A kérdés rendezése végül is más módon történt: 1956. XII. 31-ével a VKGM-et megszüntették. 2. Az építőipari termelés első évei A Minisztertanács már az első ötéves terv elfogadása előtt, 1949 nyarán megvizsgálta és határozatba foglalta azokat a legsúlyosabb hiányosságokat, amelyeket megszüntetendőnek látott.

16 Ezt követően a Népgazdasági Tanács 1950. márciusában felülvizsgálta az építőiparról szóló minisztertanácsi határozat végrehajtását és többek között a következőket állapította meg: az önköltség 15%-os csökkentését nem hajtották végre, nem történt hatékony intézkedés az építkezés szervezettebbé tétele érdekében. Ezért az önköltségcsökkentési tervet 10%-