Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

ban állapították meg, s a magasépítő-ipari vállalatokat 1950. május i-től építőipari tervutasítások alapján történő termelésre kötelezték, A határozat egyéb szervezeti intézkedéseket is hozott." Az átszervezések, a gazdálkodás gyökeres megreformálásának időszakában az építőipar néhány hónap alatt nem tudta megvalósítani a minisztertanácsi határozat majd húsz pontban megfogalmazott követelményeit. Az Állami Ellenőrző Központ 1950 őszén vizsgálta a határozat végrehajtását és - többek között - az alábbiakat állapította meg: „Az 1949. évben az építőipar terén végbement fejlődés nincs arányban népgazdaságunk egyéb területén elért jelentős eredményekkel. Erős lemaradás mutatkozik a munkaszervezés, a munka verseny... kiterjesztése területén. Ebből eredően az építőipar tevékenysége nem kielégítő és az építési költségek igen magasak." A Népgazdasági Tanács által az 1950-re előírt 10%-os önköltségcsökkentést az év első felében teljesítették, sőt a tervezői díjak és a kivitelezés jobb megszervezéséből eredő költségcsökkenés is magasabb volt a tervezettnél. Ugyanakkor továbbra is jelentős lemaradás volt tapasztalható a tervdokumentációk összeállítása terén, valamint az ütemezett anyagellátásban.

18 Az ötéves terv első éve - az Építésügyi Minisztérium jelentése szerint - az építőipar jelentős tervtúlteljesítésével zárult. A valóságos helyzet azonban más volt. A tröszt-szervezések időszakában (1951 folyamán) az Állami Ellenőrző Központ több tröszt működését vizsgálta, s a megállapítások mindenütt egybehangzottak: 26. sz. Állami Építőipari Tröszt, Dunapentele: „A vállalat népgazdaságunk legjelentősebb beruházásának kivitelezését sok hiányossággal végezte. Az építkezések nem készültek el határidőre. A műszaki kivitelezés nem érte el a megkívánt színvonalat. A létesítmények sokkal többe kerültek az előirányzott összegnél."

19 27. sz. Állami Építőipari Tröszt, Sajóbábony: 1950. évi termelési tervét 40%-ra teljesítette. 1951-ben ez a mutató tovább romlott. Munkaerő tervét 1951. áprilisban 62,52%-ra, májusban 44,6%-ra teljesítette. „1951.1. negyedévében az éves tervhez viszonyítva az anyagköltségeket 66%-kal, a bérköltségeket 100%-kal, a közterheket n,5%-kal, az általános költségeket 640%-kal lépték túl."

20 Ugyanebben az időszakban az Állami Ellenőrző Központ a megyei tatarozó és építő vállalatok helyzetét vizsgálva a következőket állapította meg: A szervezett működés alapfeltételei hiányoznak, az operatív és a pénzügyi tervek nincsenek Összehangolva, a gazdálkodás tervszerűtlen, a vezetők szakmai ismerete hiányos.

21 A tervet nem teljesítő vállalatoknál az igazgatókat, főkönyvelőket, főmérnököket leváltották, majd más vállalathoz helyezték, hasonló pozícióban. (1951. májusában egy hónap alatt 35 igazgatót, 23 főkönyvelőt és 18 főmérnököt mentettek fel. Az Építésügyi Értesítőben közölt adatok alapján.) Az Állami Ellenőrző Központ és a minisztériumi ellenőrző vizsgálatok feltártak az építőipari kivitelezés során jelentkező hiányosságokat, de az okokra nem utaltak. Az építőiparban elsősorban a beruházások rendjének szabályozatlansága, az építőanyagipar elmaradottsága, valamint a munkaerőhiány jelentett komoly gondot. Utóbbin munkaerő-toborozással próbáltak segíteni,

22 ez azonban csak ideig-óráig jelentett segítséget. Miután az építőipar nem tartozott a kiemelt iparágak közé, ezért a nehéziparhoz képest a bérszínvonal alacsony volt, a műszaki fejlesztés elmaradottságából következett a nehéz fizikai munka; jelentős szerepet játszott a fluktuációban az építőipar szezonális jellege, s a szociális helyzet elmaradottsága, (munkásszállók hiánya, étkeztetés megoldatlansága, lakáshiány). A munkaerőforgalom különösen a nyári-őszi időszakban gyorsult fel, a mezőgazdasági munkák csúcsidején. A munkaerő-vándorlás mértékére jellemző, hogy pl. a IV. Gyárépítési