Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

- az iratok folyamataik szerint ciklusokra, osztják a halmazt - másrészt viszont szerepük szerint fázis sorozatokra tagolják. Továbbá különbséget teszünk a halmazok között aszerint is, hogy - fizikai halmazok, - metahalmazok. A fizikai halmazok alatt mindig a dokumentumokból, iratokból álló halmazokat értjük. A metahalmazok alatt mindig absztraktokból álló halmazokat értünk. Egy absztrakt va­lamely fizikai halmaz elemének helyettesítője. Amikor a funkcionális halmazt úgy modellezzük, hogy az - endogén iratok, - exogen iratok részhalmazából áll, akkor egy meglehetősen leegyszerűsített sémát használunk, és figyelmen kívül hagyunk olyan differenciálokat, mint például - a szervezetek szervekre tagolódását, hogy iratforgalom nem általában szervezetek, hanem szerveik között történik, - az iratforgalom nemcsak szervezet és szervezet között, hanem szervezet és személy között is történhet és fordítva is, - a halmazok előállításában különböző fajta iratok vesznek részt, és olyan dokumentumok is, melyek nem iratok, csak valaminek a kapcsán belekerültek egy szervezet ügyvitelébe. A funkcionális halmaz ciklusai között különbséget teszünk aszerint, hogy a szervezetek iratai funkciójuknál fogva előbb ügyviteli ciklusba kerülnek, majd amikor ügyviteli feladataiknak „eleget tettek", át­áramlanak az irattári ciklusba. Bár az áramlás kétirányú, mert bármelyik irat az irattári ciklusból ismét ügyviteli ciklusba kerülhet (ez az irattár értelme: az irattárban az iratok parkoló pozí­cióban vannak). A funkcionális halmaz fázisai abból adódnak, hogy struktúrájának megváltoztatása nélkül elemei kvantatívan kicserélődnek, vagyis létezésének idejében saját fázisainak soro­zataiból áll, de bármelyik fázisa különbözik az összes többi fázistól. Tehát, miközben a ge­netikus halmaz előállítása szinte lehetetlen (de gyakorlatilag értelmetlen is), addig a funkcio­nális halmaz, mint totális halmaz, szinte soha nem jön létre. A funkcionális halmaznak ezek a tulajdonságai elősorban a fonddal vonatkozásban je­lentősek, ugyanis arra utalnak, hogy a fond és a funkcionális halmaz kőzött lényeges különb­ségek vannak. Ha most tovább vizsgáljuk a funkcionális halmaznak azt a tulajdonságát, hogy endogén és exogen részhalmazokra osztható, akkor az endogén részhalmazban szereplő iratokra azt a megállapítást is tehetjük, hogy a rész­halmazba tartozó minden egyes iratnak a funkcionális halmazt előállító szervezet a címzője, vagyis olyan iratok, amelyeket a szervezet saját használatára állított elő, az exogen részhalmazban szereplő iratokra azt a megállapítást is tehetjük, hogy a rész­halmazba tartozó minden egyes iratnak a funkcionális halmazt előállító szervezet a címzettje, vagyis olyan bimorf iratok másik tagjai, melyeket más szervezetek (vagy saját másik szervei) állítottak elő az ő használatára. Ezen az alapon bármely funkcionális halmaz bimorfjait feloszthatjuk - címző szerinti részhalmazra endogén iratai szerint, - címzett szerinti részhalmazra exogen iratai szerint. A címző szerinti részhalmazt differenciálhatjuk azoknak a szervezeteknek nevével, me­lyeknek címezték, tehát a címző szerinti részhalmazt címzettek szerint blokkokra tagolhatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents