Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

SÁRKÖZI ZOLTÁN: A Magyar Országos Levéltár Kapitalizmuskori Osztályának együttműködése az Új Magyar Központi Levéltárral A Magyar Országos Levéltár Kapitalizmuskori Osztálya 1980. július i-én alakult meg két korábbi szervezeti egység, a II. és IV. osztályok egyesülésével. Az előbbi elsősorban az 1867 utáni minisztériumok iratait őrizte, míg az utóbbi a hazai tőkés vállalatok anyagát gyűjtötte és dolgozta fel. A Kapitalizmuskori Osztály elődeit szoros szálak fűzték előbb a Magyar Országos Levéltár Népidemokratikus Osztályához, majd ennek 1970. június i-én történt önállósodása után, az Új Magyar Központi Levéltárhoz. Ismeretes, hogy ez utóbbi felszabadulás utáni minisztériumok iratainak egy részét, továbbá az államosítás utáni gazdasági anyagának tekintélyes hányadát folyamatosan a volt II. és IV osztályoktól örökölte. Az Új Magyar Központi Levéltár megalakulása után a Magyar Országos Levéltár lényegében véve államigazgatásilag 1944-gye], gazdaságilag pedig 1948-cal lezárt levéltárrá alakult át. Időben e korhatárokon túlmenő, történetileg értékes iratokat nem gyűjt be, továbbá nem foglalkozik a jelenleg működő szervek ügyviteli problémáival, irattári helyzetük és iratselejtezésük ellenőrzésével sem. A Kapitalizmuskori Osztály ennek következtében lényegében beszüntette korábban jelentős méretű begyűjtési tevékenységét. Ennek ellenére vannak, illetőleg voltak olyan kiemelkedő mennyiségű történeti iratanyaggal rendelkező intézmények és vállalatok, melyeknek anyagát évekig nem sikerült maradéktalanul átvennie. Ilyen volt a Magyar Királyi Államvasutak virtuális levéltára, egy időben az Igazságügyminisztérium, végül a Pénzintézeti Központ, és a Magyar Nemzeti Bank Rt., amelyek őrizetében jelenleg is van számottevő kapitalizmuskori iratanyag. Ezeket leszámítva azonban már csak a véletlen szerencse folytán szerezhetünk tudomást a jogutód szerveknél itt-ott még lappangó, „kintlevőségeink"-ről, az illetékességi körünkbe tartozó iratok létezéséről. Az 1966. és 1970. évek közé eső harmadik ötéves-tervciklussal időben megszűnt a jogutód intézményeknél még fellelhető kapitalizmuskori iratok folyamatos nyilvántartása, csak a már felderített iratanyagok gondozására, beszállításuk szorgalmazására szorítkozhatunk. A lappangó történeti értékek felderítésében a legnagyobb segítséget ezt követően a Magyar Országos Levéltár keretei közül kiemelt Új Magyar Központi Levéltártól kaptuk és kapjuk. Az Új Magyar Központi Levéltár az országos jelentőségű szervek, intézmények és vállalatok nyilvántartásba vételével hivatalból foglalkozik, és ezek irattárainak ellenőrzése során számbaveszi az itt-ott előbukkanó, korábbi anyagokat is. 1974 óta rendszeressé vált köztünk a kétirányú információs kapcsolat, amelynek során az Új Magyar Központi Levéltár nyilvántartási kartonjai adták a legelső indításokat felderítő munkánk megjavításához. 1976 és 1980 között, az ötödik ötéves tervidőszakban rendszeresítettük a Kapitalizmuskori Osztályon a külső fonddossziék szervnyilvántartó törzslapjait, és ezzel párhuzamosan folyamatosan rögzítettük a rokonintézményektől, elsősorban az Új Magyar Központi Le-