Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

1947 áprilisában már az újabb fejadagcsökkentés került napirendre.

177 Május elején még a Kenyérellátás Országos Kormánybiztosa utasította el a csökkentést.

178 de aztán a hó végén éppen ő volt kénytelen javasolni az 5 dkg-os fejadagmérséklést, utalva az USA-tól vásárolt gabona késésére.

179 A Gazdasági Főtanács január 21-én rendelte el először a hatósági ellátásra jogosultak számának csökkentését: mégpedig a január i-i állapothoz képest 15-20%-kai.

180 A csökkentést a nyilvántartási zűrzavar is indokolta: a közellátási apparátus helyiségenként a jogosnál lényegesen több közellátási jegyet osztott ki. Az apparátus becslésekre volt kénytelen hagyatkozni ill. automatikusan az 1944-es adatokat alkalmazta a megváltozott helyzetben. Az ország összes ellátatlanját hol 5, hol 4,5, máskor 4,3 .ill_ 4 millióra tartották. Egy, a Gazdasági Főtanács részére készített ellenőrzés során kiderült, hogy ha összegezték a helyi hatóságok adatait, az önellátók és ellátatlanok számának összege több százezerrel haladta meg az ország akkori lakosságát.

181 A fejadagoknál megjegyzendő, hogy a termelői fejadagok is meglehetősen alacsonyak voltak. A Gazdaságkutató Intézet kenyérgabonából 3 q-ra becsülte a „békebeli" önellátói fejadagot, amivel szemben 1945-46-ban 100,1946-47-ben 170 kg maradt a termelők birtokában fejenként (vö. 6. Melléklet): elvileg ez a mennyiség nemcsak étkezésre, hanem iparcikkbeszerzésre és egyéb fogyasztási igények kielégítésére is szolgált volna; valójában csak a minimális élelmezésre volt elegendő. A földreform előtti nincstelenek számára természetesen már ez is előrelépést jelentett.

182 A felsorolt radikális intézkedések nyomán végül is ismét sikerült az éhínséget elkerülni. A kenyérgabona-termés (vö. 9. Melléklet) 26%-át sikerült begyűjteni,

183 ami az előzetes terv százalékos szintű teljesítését jelentette, s hogy a közellátást csak az említett igen alacsony szinten lehetett megoldani, az az igen gyenge termés miatt történt. Feltehető ugyanakkor, hogy a termelők birtokában maradt készletek egy részét még mobilizálni lehetett volna közellátási célokra - kedvezőbb árpolitika esetén. 8. BESZOLGÁLTATÁS ÉS AZ ÁRAK Az 1946 tavaszán-nyarán előkészített és augusztus i-vel megvalósított stabilizáció árviszonyainak kimunkálásánál nem az inflációs vagy azt megelőző árarányokat vették figyelembe, hanem merőben új, a termelés, fogyasztási cikk készletek, bérek arányának minden korábbit meghaladó tervszerűséggel és állami beavatkozással kialakított egyensúlyára törekedtek. Az új forint valóságos valutacsoda számba ment a világtörténelem addig legerősebb inflációja után. E helyen nincs rá mód és nem is szükséges ennek óriási jelentőségét elemezni a gazdasági élet helyreállása terén. A mezőgazdaság stabilizáció során kialakult összképen belüli közgazdasági környezetét, helyzetét illetően már számos problémával szembesülünk. A stabilizáció előkészítői (döntő szerepe a Gazdasági Főtanácsnak s így az MKP gazdasági szakértőinek volt) abból indultak ki, hogy a mezőgazdasági termelés jóval hamarabb áll talpra, gyorsabban közelíti meg a béketermelést, mint az ipar, főként a fogyasztási ipar. Túlbecsülték a mezőgazdasági termelés lehetőségeit és mélyen alábecsülték az ipari helyreállítás ütemét, jóllehet a kormányzat gazdaságpolitikája egyértelműen preferálta az ipari újjáépítést s meglehetősen csekély eszközöket juttatott a mezőgazdaság újjáépítésére, a földreform utáni új struktúrájú mezőgazdaság fellendítésére. A gyáripar 1946 közepén munkáslétszámban már majdnem elérte az 1938-as szintet, termelési volumene az 1938. évi 60%-át tette ki. (Vö. 20. melléklet) Az ipar gépi kapacitással, munkahelyeinek számával mért teljesítőképessége lé-