Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
alatti zsír-, ill. 80 kg alatti hússertések levágását; ez alól csak a kényszervágás volt kivétel, ekkor azonban - a visszaélések elkerülése érdekében - a levágott állatot a gazda köteles volt közellátási célokra felajánlani. Közfogyasztásra sertést csak hatóságilag engedélyezett húsiparos vásárolhatott. Magánfogyasztásra csak saját hizlalású sertést lehetett vágni, sertést eladni - venni csak hatósági engedély birtokában lehet. A magánfogyasztásra vágott sertés után a gazda csak 5,5 kg zsírt tarthatott meg, a többit át kellett adnia a központi készletre vásároló kereskedőnek. 43 Magánfogyasztásra 5 személy után 1 sertést lehetett vágni. Vágáskor zsírdézsmát kellett a központi készlet részére leadni; mégpedig az első sertés után 4, minden további után 8 kg-ot. Közfogyasztásra vágáskor sertésenként 6 kg volt a dézsma. Kényszervágáskor az összes zsírt be kellett adni dézsmaként. Sertést, húst, zsírt szállítani csak engedéllyel lehetett. Kézicsomagként zsírból egy, húsból három kg volt szállítható. 44 Szarvasmarhát, juhot, bivalyt és borjút az állatorvos vagy elöljáróság által igazolt kényszervágást kivéve tilos volt levágni. A kényszervágott állatok húsának 20%-a a közellátást illette meg. Burgonyát szeszgyártásra csak minisztériumi engedéllyel lehetett felhasználni. 50 kg felett burgonyát csak hatósági engedély birtokában lehetett szállítani; később e menynyiséget 25 kg-ra csökkentették. A szabad készletekből felvásárolt burgonyából a kereskedők 1946 elejétől 25%-ot dézsmaként szolgáltattak be. Korlátozták a hüvelyesek forgalmát is. Baromfit és tojást továbbra is csak nyilvántartott és a készleteket - a többi cikkhez hasonlóan - a közellátási szerveknek bejelentő s e szervek utasításait betartó kereskedők vásárolhattak. A termelő maga csak 30 km-es körzeten belül mozoghatott szabadon saját baromfijával. 45 3. A KÖZELLÁTÁSI-BESZOLGÁLTATÁSI SZAKIGAZGATÁS SZERVEZETE 1944 végén -1945 első hónapjaiban a közellátás irányításában is sorsdöntő szerepet játszottak a helyi, demokratikus népi szervek. A régi államhatalmi - közigazgatási szervezet, a közlekedés helyreálltáig öntevékenyen irányították a helyi életet, majd segédkeztek a kormányzati munka megszervezésében. A nemzeti bizottságok, termelési bizottságok egyaránt elévülhetetlen érdemeket szereztek úgy a termelés elindításában, mint a készletek feltárásában és az elosztás megszervezésében. Az újjászerveződő hatalmi és igazgatási apparátust azonban - nem egészen indokoltan nem e népi szervekre alapozták, hanem - mint láttuk - a régi apparátusra s így a népi bizottságok fokozatosan funkciótlanná váltak, elszürkültek, amivel a kormányzat s nem utolsó sorban a közellátási szervezet is sok kiváló, szervezőkész és öntevékeny embert vesztett el. A népi szerveknek s így a termelési bizottságoknak is 1945 végétől ugyan a Közellátási Minisztérium ellenőrzési jogkört, sőt indokolt esetben operatív beavatkozási jogot biztosított, gyakorlatilag azonban az érdemi ügyintézést már a helyreállított közigazgatás végezte. 46 A beszolgáltatási- és közellátási szakigazgatás szervezete a felszabadulás után alig változott. Az ágazat élén az Országos Közellátási Hivatal helyére állított, jogkörében azonos Közellátásügyi Minisztérium állt. A tárca közvetlen alárendeltségében működtek közellátási kormánybiztosként a főispánok. A kormánybiztosok gondoskodtak a tárca által kiutalt cikkek szétosztásáról, a hatósági ellátásra szorulók nyilvántartásáról, a készletek összegyűjtésében, ill. szétosztásában résztvevő kereskedők kijelöléséről, országosan érvényes fejadagok hiányában egyes cikkekből a helyi kiosztási normák kidolgozásáról. A főispán-kormánybiztost a tárca közvetlen alárendeltségében működő ún. dekoncentrált szervek, a zömmel az egyes törvényhatóságok területén illetékes közellátási felügyelőségek segítették. Konzultatív-koordináló-véleményező szervként továbbra is működtek a törvényhatósági ill. községi szinten szervezett közellátási bizottságok. Ezek személyi összetétele már utalt az idők változására.