Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

A törvényhatósági közellátási bizottság elnöke a kormánybiztos volt, tagjai pedig a közellátási felügyelőség elnöke, a rendőrkapitány, a termelési bizottság elnöke és a koalíciós pártok egy-egy delegáltja. A községi közellátási bizottság elnöke a bíró (ill. polgármester) volt, tagjai a jegyző, az elöljáróság illetékes előadója, a helyi termelési bizottság vezetője és a koalíciós pártok egy-egy képviselője voltak. A termelők adatainak nyilvántartása, és a beszolgáltatás teljesítésének ellenőrzése a községi elöljáróságok feladata volt. Az elöljáróságok tartották nyilván a község ellátatlanjait, kezelték és szétosztották a hatósági jegyeket, elszámoltatták a közreműködő kereskedőket. A háború alatt szervezett áruforgalmi központokat megszüntették, de helyükbe a Terményhivatal, a Burgonyahivatal és a Hús- és Zsiradékhivatal lépett. A hivatalok a Közellátásügyi Minisztérium közvetlen irányítása alatt álltak. A hatáskörükbe tartozott cikkekre vonatkozóan széles körű hatósági jogkörrel rendelkeztek. A közvetlen terményfelvásárlást, készletezést a minisztérium ill. szervei által feljogosított kereskedők végezték, akik további biztosíték érdekében, kötelező erővel az állami ellenőrzés alatt álló szakmai szervezetek tagjai voltak. így pl. a burgonyakereskedők a BURGOSZ-ban, a tejfelvásárlók a TETEOSZban „tömörültek".

47 A felszabadulást követően a Közellátásügyi Minisztérium széles körű árszabályozó-árellenőrző hatáskörrel is rendelkezett. Megszabhatta az országosan érvényes ill. helyi árakat és kereskedői haszonrészeket is; az alapvető mezőgazdasági és ipari cikkek esetében e jogkörét a Földművelésügyi-, illetve Iparügyi Minisztériummal egyetértésben gyakorolta. (Nem tartozott viszont hatáskörébe a bérek, adók, illetékek, vámok és egyedárusági cikkek árának, szállítási és postai díjak megállapítása). A vázolt szervezetben már jelen volt a kötött gazdaság negatív velejárója: a túlszervezettség és a bürokratizmus. így a közellátási felügyelőségek és az áruforgalmi hivatalok munkája részben párhuzamos volt. Az illetékes szervek, bizottságok száma lehetővé tette, hogy egy-egy ügyben időnként ellentétes rendelkezések keresztezzék egymást. A személyi állomány az apparátusban jórészt változatlan maradt. Természetesen az Ideiglenes Kormány, a népi demokratikus hatalom képviselői voltak az újonnan kinevezett főispánok s változott a szervek vezetői állománya is. A Horthy-rendszerben kompromittált egyének önként vagy kényszerítve leléptek helyükről, de a hivatali apparátus nagyobbik része a helyén maradt vagy rövidesen helyére tért. E téren változást 1946-ban a B-listázás eredményezett, alapvető változást azonban csak 1948 hozott. 4. A KÖZELLÁTÁSI HELYZET AZ INFLÁCIÓ IDEJÉN A jogszabályi előírások, a kiépülő szakigazgatás erőfeszítései, a földreform és a demokratizálódás által keltett - sokszor a termelő eszközöket is pótló - paraszti munkakedv, termelni akarás ellenére a közellátási helyzet 1945 folyamán végig a kritikus ponton állt. Az agrártermelést gátló tényezők ellenében csoda nem volt várható. A háborús események következtében 1945 elején közel 1,5 millió hold maradt vetetlen, azaz a szántóföldek 14%-a, míg míg 1931-40 közt évi átlagban csak a szántók 2,5%-át hagyták műveletlenül (vö. n., 12. Melléklet). A már 1945-ben is erős aszály és a fent említett nehézségek eredményeként pl. búzából az 1931-40 közti 7,9 q/hold termésátlag 5-re esett (a leggyengébb szatmári területeken 3,5-re, Szolnok megyében 4-re); a rozsé 6,5 q/holdról 4,6-ra, a kukoricáé 10,8-ról 8,3-ra (vö. 9. Melléklet). Búzából így 1945-ben az 1931-40-es évek átlagtermésének 30%-a termett meg.

48 A mezőgazdasági termelés bruttó értéke (erdőgazdaság nélkül) 1945-ben az 1938-as érték 46%-a volt csupán (vö. 20. Melléklet). így érthető, hogy október közepén az évi termés